Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A végrehajtási jog reformkérdései

A VÉGREHAJTÁSI JOG REFORMKÉRDÉSEI. 55 1. Az igényperek kérdése. Amig a magánosokkal szemben íelburjánzott az igényperekkel való visszaélés, amely szerint ha bárki fellépett és kijelentette, hogy a lefoglalt ingóság nem a végrehajtást szenvedőé, hanem másé — ezt a pert nehéz volt elvesztenie és így az igényper könnyű módja lett a hitelezők kijátszásának; az államhatalom, ahelyett, hogy ezt az abusust megfelelő szigorúbb szabályozással megszüntette volna, a magánhitelezőket kiszolgáltatta továbbra is a rosszhiszemű adósnak, — a kincstárral szemben viszont még az igaz, valóságos méltányos és jogszerű igénypert is lehetetlenné tette. Tudjuk, hogy jogszabály az, hogy ha az adóköteles lakásán köztartozás fejében foglalnak, úgy igénypernek helye nincsen. Mit jelent ez ? A tönkrement, eladósodott ember, ugyanaz, akinek a kedvéért az előző reformok a magánjogi hitelezőkkel szemben annyi kedvezést és védelmet adtak, ha a kincstárnak vagy a Társadalombiztosítónak is tartozik — úgy „vogelfrei", kiátkozott egyén, akinek senki, még a legszűkebb családja se adhat hajlékot, mert amint a bacillushordozó a veszélyes betegség csíráját, úgy hordozza magával a kincstári és egyéb közterheit, ahol szállást adnak neki, oda holnap beléphet az állami végrehajtó és eltransferálja a lakást, a hajlékot nyújtó anya, vagy testvér tulajdonát képező bútorokat — mert az adós ott lakik. Viszont a magánhitelező kénytelen tűrni azt, hogy a rosszhiszemű adós nevetve „igényelheti ki" azt a fedezetet, amelyben bízva a jóhiszemű hitelező munkát és pénzt hitelezett neki. 2. Az üzemutódlás kérdése. Ezt nem a pénzügyi jog — ezt egy másik, az általános jogszabályokat szintén megvető és magának külön jogot vindikáló intézmény — a társadalombiztosítónak nevezett közjóléti intézmény találta ki a közjólét emelésére. Mit jelent ez ? Azt, hogy ez az intézmény a hitelezőnek az üzletátruházások útján való kijátszását akarván meggátolni, ugyanazzal a logikával mint a kincstár a végrehajtások kérdésében, de azzal a különbséggel, hogy nem egy rossz törvény korrektivumaként, hanem egy jó törvény negligálásával azt mondta: „Van ugyan egy üzletátruházási törvény, de az nekem nem elég jó, mert ott bizonyos törvényes feltételek megakadályozzák az átvevő ellen való gyors eljárást, az ilyen jogi garantiák nekem kényelmetlenek — ezt hagyom a közönséges halandó és az általános jogszabályoknak alávetett hitelezőknek — én csinálok magamnaknak egy jobb jogot: az üzemutódlás jogi intézményét." Ez mit jelent? Egy illusztráció magyarázza meg legjobban: Egy házban van egy kávéház céljaira épített helyiség. A bérlő tönkremegy — ez ma már azt hiszem elég gyakori — látja, hogy üzletét fentartani nem tudja, kimegy. Tartozik a Társadalombiztosítónak tekintélyes összeggel. A helyiség más célra, mint kávéháznak nem alkalmas. Ezt a helyiséget a háztulajdonos már többé kiadni egyhamar nem tudja, legalább is sokáig nem,