Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - A végrehajtási jog reformkérdései

56 DR. PÉTERY ALADÁR. mert ha akad bérlője, azt a bérlőt, mihelyet beköltözik, másnap már végre is hajtják mint üzemutódot. Az üzletátruházási törvény feltételeire hiába hivatkozik — erre azt mondják, hogy „ez minket nem érint, ez csak a közönséges állampolgár hitelezőkre vonatkozik." 3. A köztartozások behajtásának a módja. A magánjogi hitelezők végrehajtanak, zálogjogot szereznek, költekeznek a behajtás céljából — árverést tűznek — mire odamennek, hogy azt megtartsák — a kincstár eltransferálta az ingókat, talán már el is adta. A zálogjog rangsora meg sem állapítható, az értékesítésbe a hitelezők be nem folyhattak — a magánjog, a perrendtartás, a végrehajtási törvény hiába biztosított rangsort, zálogjogot és miegyebet — egy másik a minden törvény felett álló állami hitelezői jog felborít mindent. Nem kell mosolyogni azon, hogy amíg ez a tényleges helyzet a gyakorlatban, addig nálunk komoly cikkeket írnak és értekezéseket tartanak, sőt jogszabályokat alkotnak „az ingójelzálog"-ról? Hát lehet ilyen körülmények közt jelzálogot biztosítani — a pénzügyi hatóság engedélye és beleegyezése nélkül, minden megbízható nyilvántartás és kellemetlen meglepetés ellen való biztonság híjával ? A második alapvető téves tan — mint említettem, az hogy a magánjogi követelések biztosítása nem közérdek, egyedüli közérdek a köztartozások biztosítása. Ez a téves tan eredményezi azokat az állapotokat, hogy ma a legtöbb kényszeregyezségi eljárás — és pedig a komolyabb része — azért hiúsul meg, mert amikor minden hitelező áldozatot hoz a siker érdekében — a kincstár, azzal az indokolással, hogy a köztartozások csorbítatlan behajtása közérdek — követeléséből egy fillért sem engedhet és ez által elvész a hitelezők pénze is — de többnyire a hajthatatlan kincstáré is. Ez a téves tan eredményezi mindazokat a privilégiumokat, amiket a kincstár és egyéb közintézmények mint hitelezők élveznek más hitelezők rovására és teszik lehetetlenné a gazdasági alanyoknak a megmentését. Aki azzal a stereotip indokolással, hogy csak a kincstárnak a hitelezői érdeke közérdek — ezeket a merev szabályokat szerkesztették, elfelejtik azt, hogy minden gazdasági alany egyúttal adóalany is, ha tehát a kincstár a maga merev privilegziált hitelezői álláspontjával tönkreteszi a gazdasági alanyt — önmagát károsítja meg egy-egy adóalany elpusztítása által, de elfelejtik azt is, hogy a magánjogi hitelező követelésének a biztonsága, a bírói Ítéletek érvényesíthetése egyszóval a jó végrehajtási jog a jogbiztonság első és fő feltétele; magánjogi jogbiztonság nélkül pedig nincs hitel, nincs gazdasági élet, nincs vállalkozói bátorság, nincs üzleti élet és nem lesz gazdasági feltámadás. Ezeket a kérdéseket az apró részletkérdésekre szorítkozó novellákkal megoldani nem lehet.