Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Schwartz Tibor. kir. tvszéki bíró: A kereskedelmi vétel szabályai, különös tekintettel a bírói gykorlatra. (Gergely B. Könyvkereskedés) Budapest, 1932.

40 IRODALOM. és néhai dr. Kolos Jenő cikkével egyetértve, a meghitelezést a megbízási ügylet szabályai alá helyezi, amiből levonja azt a következtetést, hogy a megbízott harmadik személyekkel szemben a megbízó utasításait tartozik követni. A Cúriának ismert határozataiban elfoglalt álláspontját tévesnek tartom ; téves volta magának a határozatnak indokolásából kimutatható. Schwartz Tibor minden tartózkodása mellett, amelyet mint a bírói gyaborlat egyik kitűnő munkása, a bírósági gyakorlat kritikájában loyálisan tanúsít, szívesen láttam volna, ha ezzel a kérdéssel, amelynek gyakorlati jelentősége nem becsülhető alá, szerzőnk behatóbban fogleli kozi k Á kérdéses határozatok (P. IV. 1748,1918; P. IV. 3241/1918.) okfejtése szerint a kereskedelmi forgalomban szokásos meghitelezés (accreditálás) fogalmilag a fizetési kötelezettséget vállaló fél részéről az ő fizetési képessége és készsége tekintetében a vele szemben viszontteljesítésre kötelezett félnek nyújtott biztosítást jelent, aminek rendszerinti megvalósulási módja az, hogy a vevő a vételárat az eladó részére annakidején leendő kiszolgáltatás céljából valamely intézetnél előzetesen leteszi. Az ily rendeltetéssel elhelyezett összeg kezelése és folyósítása tekintetében a letéteményes intézet a letevő megbízottjaként jár el, annak utasításaihoz alkalmazkodni köteles és a letett összegre vonatkozóan sem önálló rendelkezése jogot nem nyer, sem az eladóval szemben, akinek javára a letett összeg folyósítandó, személyes felelősség nem terheli. Ebből a megfontolásból jutott a Cúria tanácsa arra az eredményre, hogy a vevő jogosítva van a meghitelező pénzintézetet a vételár kifizetésétől eltiltani és az eladó ilyen esetben a pénzintézettel szemben a meghitelezés alapján követelési jogot nem érvényesíthet. A gondolatmenetnek vezérlő motívuma, hogy a megbízás mindenkor visszavonható, oly jogelv, amelyet kétségbe vonni nem lehet, de amelynek sérelme nélkül kimutatható ennek az alkalmazásának következetlen volta. Megbízás vonatkozhatik mindenféle cselekményre, vonatkozhatik tehát kötelezettség vállalására is. Ha valaki megbízásomból példának okáért váltói kötelezettségei vállal, ennek a kötelezettség vállalásnak befejezett tényét nem érintheti az, hogy utóbb én tőle a megbízást visszavonom. Nem hivatkozhatik a megbízásból vállalt váltói kötelezettség lejártakor a váltóadós a váltóbirtokossal szemben és pedig a közvetlen féllel szemben sem arra, hogy az ő megbízója a megbízást visszavonta; vagy a fizetés teljesítésétől őt eltiltotta. Ugyanez a jogi helyzet akkor is, ha valaki megbízásból nem váltói, hanem közönséges kötelezettséget vállalt. A kérdés tehát csak az, hogy a meghitelező pénzintézet a meghitelezés tényével kötelezettséget vállalt-e. Ez a kérdés különösen ki van hegyezve a két idézett határvzat közül az elsőben, amelynek tényállása szerint az accreditálás „visszavonhatatlanul" történt. A pénzintézetek gyakorlatában a meghitelező pénzintézet az eladóval a meghitelezés tényét egyszerűen közölni szokta, anélkül, hogy valamilyen sacramentalis formulával a kötelezettség vállalását külön kifejezné. Ilyenkor az ügylet értelmezésének feladata lesz a jogi helyzet elbírálása. Nézetem szerint az értelmezés kérdésében döntően esik latba az a gazdasági cél, amelyet maguk a határozatok a fenti idézet szerint abban ismertek fel, hogy a meghitelezés célja biztosítást nyújtani az eladónak, a vevő fizetési képessége és készsége tekintetében. Már pedig nyilvánvaló, hogy ha a vevő az accreditálást vállaló pénzintézettel ugyanolyan korlátlanul rendelkezik, mint a saját szekrényében lévő pénzösszeggel, az accreditálás az eladónak nem nyújthatott biztosítékot a vevőnek sem fizetési képessége, sem fizetési készsége tekintetében. Ha pedig ez a biztosítéknyújtás a szerződő felek (eladó és vevő) közös célja, akkor fennforgónak kell tekinteni a felek egyetértését arra nézve is, hogy a vevő az accreditálással a vételár kifizetését kezdte meg és hogy amikor az accreditáló pénzintézet az eladónak tudomására hozza, hogy ő az accreditálást akár a vételárnak nála történt letétbehelyezése, akár általa a vevőnek nyújtott hitel alapján elvállalta, ebben a közlésben magában az accreditálást vállaló pénzintézet részéről fizetési kötelezettség elvállalását kell látni; amely egyedül a vétel tárgyának szolgáltatásától, a rendszerinti kikötés értelmében a fuvarlevél-másodlat bemutatásától van függővé téve. Ez az én különvéleményem természetesen semmit nem von le Schwartz Tibor könyvének értékéből. Magában ebben a kérdésben is szerzőnk néhai dr. Kolos Jenövei és a Kir. Cúriával nagyon jó társaságban van. De a kérdés nem