Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Schwartz Tibor. kir. tvszéki bíró: A kereskedelmi vétel szabályai, különös tekintettel a bírói gykorlatra. (Gergely B. Könyvkereskedés) Budapest, 1932.

IRODALOM. 41 számítható a mű leglényegesebb problémái közé és ha szerzőnk az ő feladatát itt és egyebekben úgy fogta fel, hogy mindenben az uralkodó véleményt és felső bíróságaink állásfoglalását akarja visszatükrözni, ami az olvasó közönség azon túlnyomó nagy része szempontjából, amely a gyakorlat embereiből rekrutálódik, bizonyára indokoltnak mutatkozik, akkor a tárgyilagos bírálatnak el kell ismernie, hogy a mű az eléje tűzött feladatnak az egész vonalon a legdícséretesebb és leglelkiismeretesebb módon meg tud felelni. Alig hiszem, hogy bárki is bármely bonyolult kérdéssel a kereskedelmi vétel köréből consultálná Schwartz Tibor könyvét, abban értékes és tanulságos felvilágosítást ne találna. Dr. Löw Lóránt. * y— Molnár Kálmán: Összegyűjtött kisebb tanulmányai és cikkei. (1932. Pécs. Dunántúl nyomda. 284 old.) Szerzőnek az utolsó negyedszázadban készült kisebb terjedelmű munkáit két főcsoportra osztva közli a jelen kötet. Jogszabályiam problémák csoportjában találjuk meg szerzőnek a jogfolytonosság érdekében kifejtett küzdelmének el nem muló emlékeit. A vegyes tárgyú dolgozatok sorában több hírlapi cikk foglalkozik a különböző képviselői választói rendszerekkel, valamint egyetemi, kérdésekkel is. E dolgozatok olvasója nem csupán a szerzőt mint a magyar közjog nagytudású és szellemes művelőjét ismeri meg, hanem magát az embert, akinek törhetetlen, soha nem leplezett meggyőződése kicsendül és kisugárzik Írásainak minden sorából. Az első tanulmány „Döntvényeink jogi természete" még a boldog béke idejéből származik és meggyőzően mutatja ki ebben Molnár, hogy az 1912 : LIV. nem változtatta meg sem a döntvények jogi természetét, sem jogszabálytanunkat. A hivatalos gyűjteménybe felvett határozatnak sem lehet a bírói meggyőződést megdöntő, kényszerítő erőt tulajdonítani. Kétségtelenül helyes az a megállapítás is a „kormányrendeleti jogalkotás technikája" című tanulmányban, hogy „azok között az alkotmányjogi eltolódások között, amelyek a háború és forradalmak következményei gyanánt még ma is eléktelenítik közjogunkat, szembetűnő jelenség a kormányrendeleteknek jogforrási rendszerünk központjában való elhelyezkedése." Az eltolódás hátrányait súlyosítják azok a zavarok, rendszertelenségek, amelyeknek jellemző példáit a gyűjtemény két tanulmánya ismerteti. Értékes az „Állam elméletek lecsapódásai a tételes alkotmány jogban" c. dolgozat is, amelyben a szerző a magyar állam ezeréves alkotmányjogi fejlődésének apodiktikus következményeit állapltja meg. A jellemszilárdság és megalkuvást nem ismerő tudományos meggyőződés bizonyítéka „A jog nem alkuszik" c. tanulmány, amelynek közzétételekor (1920) szerzőnek bizonyára számolnia kellett a közhangulattal ellentétes felfogás nyilvánításából származható következményekkel. Sok érdekes és időszerű kérdéssel foglalkoznak a kisebb hírlapi cikkek is. így a tanulmánykötet mindvégig értékes és jellemző megnyilvánulása Molnár Kálmán negyedszázados tudományos munkásságának. A, Dr. Csekey István egyetemi tanár értekezései: Das Staatsangehörigkeitsrecht in Estland. Különlenyomat a „Zeitschrift für Ostrecht" IV. évf. 3. füzetéből. Berlin 1930. 48 1. Politzer bizománya. Ára 4 P. A tanulmány rendszeres jogi fejtegetéseket tartalmaz az észt állampolgársági jogról, tárgyalva annak történelmi fejlődését, jogforrásait, államszerződések útján való szabályozását, irodalmát, az eljáró hatóságokat, az állampolgárság megszerzését és elvesztését, az államnélküliséget, a kettős állampolgárságot, jogi személyek, hajók és légi járművek állampolgárságát, valamint a joggyakorlatot. Közli az észt állampolgársági törvények szövegét és ennek kommentárját adja. Tabelle der vom 19. November 1918 bis zum 31. Dezember 1930. von der Republik Estland abgeschlossenen Staatsvertragé in chronologischer Reihenfolge. Különlenyomat a „Zeitschrift für Ostrecht" füzetéből. Berlin 1931. 35 lap. Politzer bizománya. Ára 3 P. Táblázatokban mutatja be a szerző az észt állam megalakulása óta az 1930. év végéig azt a 273 államszerződést, amelyet ez alatt az idő alatt az új köztársaság idegen hatalmakkal kötött.