Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Balás P. Elemér min. tanácsos: Az uzsoráról szóló 1932: VI. t. c. magyarázata. Magyar törvények Franklin Társulat zsebkiadása. 1932 Budapest - 136 old.

IRODALOM. 37 'litert általános alapelv szerint sem érvényes, vagyis elvileg nem is jognyilatkozat. Úgy látszik egyébként, hogy nálunk a Szerző álláspontja fog uralkodóvá válni, mert a Szerző álláspontja megegyezik a Pethő álláspontjával, amelyet a megtámadhatóság és a naturális obligáció esetére is kiterjeszkedve kommentárjában kifejtett. (Pethő kommentár 20. és 21. 1.) Egy másik vonatkozásban viszont a két kommentár egymással ellentétes alapra helyezkedik és ebben a kérdésben az uzsora fogalmi körének tágítása irányában inkább a Pethő álláspontját tudom a magamévá tenni. A Szerző nevezetesen az Angyal álláspontjának ad igazat, amikor az értelmi gyengvséget „a mérleg rosszaságaként" tehát absolut értelemben fogja fel. Ugy vélem, hogy az uzsora megállapítására elég alap az uzsorás szellemi képességeivel szemben a másik fél értelmi inferioritása akkor is, ha defectusról nem lehet szó. (Pethő 9.1.) Kiemelést érdemlő része a munkának a vagyoni előny kikötése és megszerzése közt vont párhuzam (37. és köv. 1.), valamint a vagyoni előny beható tárgyalása. A 2. §. tárgyalása keretéből kiemelem a részleges semmiség megállapításának kizárását. Ez a tétel uzsora körében azzal az újabb kúriai állásponttal szemben is megáll, amely a kereskedelmi forgalomban a jó erkölcsbe ütköző mértékű kötbér kikötését csak részlegesen tekinti semmisnek, s a jóerkölcsbe nem ütköző mérték erejéig a kötbért megítéli. (P. IV. 7084/1930. - Gr. XXX. 870.) Különös figyelmet érdemel a 2. §. magyarázatának utolsó tétele, amely az adós részéről fennálló propria culpa interveniens esetét oldja meg, és amely a magyarázat útján való jogszabályképzésnek a helyes keretek közt maradó példája. (58. 1.) A Szerző figyelemreméltónak mondja a felsőházi bizottsági jelentésnek azokat a fejtegetéseit, amelyek a sérelmet szenvedő félnek a visszatérítés alól felmentésében az elégtételt gondolatát látják, a kérdésben azonban nem foglalt kifejezetten állást. (55. 1.) Magam részéről a 2 §. 6. bekezdésében egy a bírósági kezébe adott eszközt látok, amely alkalmas lehet a két fél visszaszolgáltatás, kötelezettségének kompenzálására, kártérítésnek ebben a formában nyújtására is. de az, aminek nyújtására egyedül a 6. bekezdés ad alapot, valóban az elégtételA 3. §. magyarázatának keretében — bár valójában az alkalmazott vo natkozásban helyes — nem hangzik egészen kifogástalanul a Szerzőnek az a megállapítása,, hogy az engedményes felelőssége szigorúbb, mint az engedményező felelőssége. (59. 1.) Engedmény esetében ugyanis — azokat a kivételes eseteken nem tekintve, amelyekről a 3. §. 2. bekezdése szól - a jóhiszemű harmadik szerző javára szóló szabályok általában nem állanak. (Hiányzik az a külső tényállás, amelyre a jóhiszemű szerzés felépülhetne. L. Mt. 1229. és 1230. §.) Ugy vélem ennél továbbmenő szabályt a 3. §. 1. bekezdése sem akart kimondani. Annak tehát lényegileg negativ tartalma van. Az engedményes felelőssége tehát nem szigorúbb, mint az engedményezőé, hanem a jogállása egyszerűen ugyanolyan, mint az engedményezőé volt. Ez a „felelősség" természetesen nem terjed odáig, hogy az engedményes annak a vagyoni előnynek a visszatérítésére is kötelezve lenne, amelyet még az engedményezés előtt az engedményes szedett be. Bár a 3. §. 1. bekezdésének szövege ezt az értelmezést sem zárná ki, az engedményesnek a visszatérítési kötelezettségbe adóstársként belépését a törvény ilyen irányú pozitív rendelkezése nélkül nem lehet megállapítani. A kérdésnek ezt az oldalát — a sérelmet szenvedő fél igényének az engedményező és engedményes irányában való érvényesítésének módját — a Szerző nem érinti, hanem lényegileg csak azt akarja kifejezni, hogy az engedményes részéről nem szükséges a magánjogi hatályok szempontjából olyan körülményekről való tudomás, amely körülmények ismerete az uzsorás szerződés megkötőjénél az uzsora megállapításának előfeltételeként meg van kívánva. Az 5. §. magyarázata világosan határolja el az uzsorás szerződés fogalmi körén belül a büntethető uzsorát és vonja meg a határvonalat az uzsora és más bűncselekmények közt. A tettesség, a részesség, szándék, halmazat, elkövetési hely és elévülés kérdései, a bűntetté minősítő körüimények, az alkalmazható fő és mellékbüntetések, a hatáskör kérdései — utóbbi a magánjogi vonatkozások irányában is — bő tárgyalásban részesülnek. Bár a büntetőjog a Szerzőnek a legigazibb területe, mégis igaztalanok lennének a mű többi részeivel szemben, ha azt állapítanánk meg, hogy ez az 5. §. magyarázatán meg is látszik. Legfeljebb azt látjuk, hogy a büntetőjogi oldalról néhány olyan kérdés is tüzetesebb