Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Balás P. Elemér min. tanácsos: Az uzsoráról szóló 1932: VI. t. c. magyarázata. Magyar törvények Franklin Társulat zsebkiadása. 1932 Budapest - 136 old.

36 IRODALOM. készpénz fizetés mellett. Különösen a mai viszonyok közt, amikor sokszor a legjobban fundált követelések is korlátozó jogszabályok folytán vagy egyéb okból hosszú idő át nem hajthatók be, az uzsorásnak épen a kinlevőségek megszorult személytől megvásárlása kinálkozhatik a leghálásabb területéül. Mégis nehéz a Szerzőt ebben az álláspontjában fenntartás nélkül követni. Hiszen az engedmény esetében az engedményező szolgáltatása a követelés, amelyet az engedményes a szerződés megkötésével nyomban megszerez. Úgy, hogy itt valójában a szolgáltatások nyombani kicserélődése megy végbe, elvileg tehát nehéznek látszik ilyen esetben az előlegezést megállapítani. A még le nem járt követelés esetében nézetem szerint mégis el lehet fogadni a Szerző álláapontját, hiszen itt valóban még nem érvényesíthető szolgáltatást kap meg az engedményező. Ha azonban a követelés már lejárt, sőt esetleg már meg is van itélve, úgy vélem csak kizsákmányoló szerződést lehet megállapítani, mert az engedményező nem olyan szolgáltatást kap, amire még nem lenne joga, hanem egyszerűen mástól kapja, amit az adósától kellene kapni. A Szerző tételéből logikusan még az is folyik, hogy hogy maga az adós is köthet a saját hitelezőjével olyan megállapodást, amelynél ő az uzsorás, nevezetesen, ha a szükségbe jutott hitelezőnek idő előtt, a kötelezettnél lényegesen kisebb össszeget fizet és ezzel az egész tartozását megszünteti. Ez az eset az 1. §. szempontjából, nem tartozik a módosítás illetőleg megszüntetése körébe, mert a szöveg szerint csak az uzsorást megillető követelés módosításáról vagy megszüntetéséről lehet ebben a körben szó. Hasonló alapon kell a Szerző elvi elgondolásából kiindulva megoldani az olyan eseteket is, amikor nem a szó szoros értelmében vett engedményről, hanem arról van szó, hogy az adós helyett más teljesít és a hitelező ezt a teljesítést elfogadja, vagy köteles is elfogadni, a követelés pedig ezzel a teljesítéssel a teljesítőre átszáll. Az alapváz exponálása után a Szerző az alapvázat kitöltő jelenségek tárgyalására tér át. „Az említett alapvázat — mondja — az tölti ki, hogy valamelyik szolgáltatás jövőbeli viszonzása fejében a szolgáltató az egészséges gazdálkodás elveinek meg nem felelő arányú túlzott vagyoni előnyt biztosít a maga vagy a más javára olyan körülmények közt, amelyekből a másik (szerződő) fél gyengeségének kiaknázására irányuló törekvését lehet felismerni." (25. 1.) Ebben a megállapításban a „jövőbeli viszonzásra" utalás az, amely első pillanatra nem látszik összhangban állani épen a Szerző ismént tárgyalt tételével, amely szerint nincs kizárva a másik fél nyombani viszontszolgáltatása sem. Azt hiszem mégis, hogy a tételt úgy kell érteni, hogy ez a jövőbeli viszonzása nem szükségképen a sérelmet szenvedő féltől származó viszonzás, hanem lehet a szerződéssel jogállásában nem érintett harmadik személy szolgáltatása is. Igen szellemesen fejti ki a Szerző, hogy az uzsorás szolgáltatására nem szükségképen a szerződőnek kell szükségének lennie, de viszont nem lehet szükséghelyzetből eredőnek tekinteni az olyan kötelezettségvállalást, amely altruisztikus céllal, másnak a megmentése végett jön létre. Széles körültekintéssel vizsgálja a Szerző a törvényben említett helyzetekhez hasonló természetű olyan helyzeteket, amelyek kihasználása az uzsora megállapítására mégsem alkalmas alap. Ilyenekként említi az altruisztikus célon felül a kegyeleti érzést, a jellemgyengeséget, a hiúságot, a felindult állapotot. (28. 1.) Az uzsorás szerződés kötésére kihasználható helyzetek beható tárgyalása keretében igen figyelemre méltó, hogy a Szerző „értelmi gyengeség" címén megállapíthatónak tartja az uzsorás szerződést akkor is, ha a szerződő fél cselekvőképtelen és a szerződés már ennek folytán is semmis lenne. (34. 1.) Bármennyire is elismerem ennek az álláspontnak a büntetőjogi szempontból vett előnyeit és bármennyire visszásnak látszik a Szerzővel ellentétes álláspontra helyezkedve azt vitatni, hogy ha a kiuzsorázott még cselekvőképtelen is az uzsorás helyzete előnyösebbé válik, mert nem alkalmazhatók vele szemben - a semmisség normális következményeinél hátrányosabb - uzsora esetére szóló szabályok, mégis úgy érzem, hogy ennél a kérdésnél nem szabad figyelmen kivül hagyni az uzsora üldözése kialakulásának előzményeit. Az alapvető tétel, amellyel szemben az uzsorára vonatkozó szabályok kivételt tesznek, a liberalizmusból és a privát autonómia széleskörű elismeréséből folyó az az elv, hogy a jognyilatkozatoknak a ny;latkozattevőt kötelező erejük van. Nem kerülhet tehát sor - ebből az elgondolásból kiindulva - arra, hogy olyan - jognyilatkozat alakjában jelentkező — tényállásra az uzsora szabályai nyerjenek alkalmazást, amely már az em-