Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Degré Miklós-nak a budapesti kir. Ítélőtábla elnökének évnyitó beszéde

32 DR. DEGRÉ MIKLÓS. anyag szabályozásával. Ilyen az új uzsoraíörvény, az új árdrágító visszaélésekről szóló törvény, ilyen a rendtörvény. De megnehezíti ennek a rengeteg anyagnak az áttekintését az, hogy számos büntetőügyi rendelkezés van elszórva, a szó szoros értelmében elrejtve a legkülönbözőbb törvényekben. E tekintetben szomorúan jellemző, hogy igen fontos polgári anyagi büntetőjogi rendelkezéseket a katonai büntetőtörvényt életbeléptető törvény. A polgári büntetőjogi bíró tehát, akinek a katonai büntetőjoghoz semmi köze nincsen, a katonai büntetőtörvényt is kezében tartani kénytelen. Azonban nem csak a büntetőtörvény különös része módosult. A büntetőtörvény általános rendelkezései sincsenek ma már a maguk egészében hatályban. Itt van mindjárt a büntetőtörvény 2. §-a. Ez a törvényszakasz a büntetőtörvénynek egy dogmáját foglalja magában, mely szerint olyan esetben, amikor a cselekmény elkövetésétől az ítélethozásig terjedő időközben egymástól különböző törvények léptek hatályba : ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó. Ezt a dogmát is kikezdte az idő vasfoga. Az újabb törvények azt egyre jobban megingatják. Első ízben a hadviselés érdekei elleni bűncselekményekről szóló 1915. évi törvény, majd öt évvel később a bankjegyek felbélyegzéséről szóló törvény érinteite az idézett jogelvet. De ezek mindenekfölött óvatos, majdnem azt mondhatnám bátortalan intézkedések voltak, miket könnyű volt megindokolni a háborús állapottal, illetve az összeomlás okozta rendkívüli viszonyokkal. Ezeknél a törvényeknél sokkal jelentősebb rendelkezést tartalmaz a második büntető novella 52. §-a, amely már alapjában rendíti meg a Btk. 2. §-ábán lefektetett alapelvet. Talán a törvényhozásnak ez a határozott állásfoglalása vezetett arra, hogy több új törvényben szükségesnek találták annak kiemelését, hogy az új törvények alkalmazásánál a Btk. 2. §-a irányadó. így az új úzsoratörvényben s a hilelsérlésről szóló törvényben. Van-e már most ráció abban, ha az új törvény ilyen rendelkezést tartalmaz ? Erre a kérdésre a válasz a leghatározottabb nem. A Btk. 2. §-a általános rendelkezést tartalmaz, mely minden újabb törvényre vonatkozólag alkalmazást nyer. És a büntetőtörvény hatálybalépte óta sok új törvény lépett életbe és soha nem volt kétséges, hogy azok alkalmazásánál a Btk. 2. §-a irányadó. A bíróságok a különböző jogszabályok közül mindég az enyhébb törvényt alkalmazták, kivételével annak az egynéhány törvénynek, amelyek kifejezetten kizárták a Btk. 2. §-ának az alkalmazását E néhány törvénytől eltekintve, nem volt és nem is lehetett kétséges a szóbanforgó törvényszakasznak az alkalmazása. Azt alkalmazni kellett és kell is, akár történik arra az ujabb törvényben hivatkozás. Teljesen közömbös tehát hogy az újabb törvény tartalmaz-e ilyen törvényre utalást, vagy nem. Sőt a közömbösnél is rosszabb, mert abból, hogy néhány újabb törvény tartalmaz utalást a Btk. 2. §-ára, félreértés támadhat oly újabb törvények tekintetében, amelyek ily fölösleges utalást nem tartalmaznak. Akadhat ugyanis, ki ebből azt következtetheti, hogy csupán amaz új törvényeknél kell alkalmazni a Btk. 2. §-át, amik ezt kifejezetten kiemelik. Ebben a tekintetben a helyzet ugyanaz, mint a mellékbüntetéskép alkalmazandó pénzbüntetésnél. Idevonatkozólag a második bünteíőnovella általános szabályt tartalmaz s e törvény külön ki is emeli, hogy ezt az általános szabályt alkalmazni kell a jövőben megalkotandó törvényekre is. A törvény tehát a lehető legvilágosabban rendelkezik. Nincsen ráció tehát abban, hogy néhány újabb törvény, mint például az új uzsoratörvény, továbbá a hiíelsértésről szóló törvény kiemeli, hogy a pénzbüntetés tekintetében a második büntetőnovella rendelkezései irányadók. Ez csak félreértésre vezethet oly törvények tekintetében, melyek ily fölösleges rendelkezést nem tartalmaznak. Visszatérve a Csemegi kódexre, annak büntetési rendszere szintén gyökeresen megváltozott. Az e törvény szerinti fő- és mellékbüntetések