Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Degré Miklós-nak a budapesti kir. Ítélőtábla elnökének évnyitó beszéde

ÉVNYITÓ BESZÉD. 33 ma is fennállanak. A különböző újabb lörvények azonban a biztonsági intézkedések egész sorozatát valósították meg. 1908-ban meghonosult a javítónevelés, 1915-ban a dologház, 1928-ban a szigorított dologház. Ezek a biztonsági intézkedések teljesen eltérők, majdnem ellentétes elvi alapon állanak, mind a büntetőtörvénykönyv szerinti szabadságveszíésbüntetések. A büntetőtörvénykönyv ugyanis a határozott tartamú szabadságvesztésbüntetések elvi alapján áll, ezzel szemben az említett biztonsági intézkedéseket a bíróságok határozatlan tartamban állapítják meg. Azonkívül a büntetőtörvénykönyv, mint a klasszikus iskola talaján kifejlődött jogintézmény, a bűncselekmény tárgyi súlyát és a bűncselekmény tényálladékát állítja homloktérbe, míg az újabb lörvények nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az egyéniségnek, és a személyi viszonyoknak. A pénzbüntetés kérdésében a Btk. rendelkezései úgyszólván teljesen hatályukat vesztették. E rendelkezések közül csupán annyi maradt érvényben, hogy főbüntetéskép bizonyos bűncselekmények pénzbüntetéssel büntetendők. Ettől eltekintve azonban a második büntetőnovella teljesen új rendszert léptetett életbe. Tudjuk jól, a büntelőtörvénykönyv egyenkint megjelölte azokat a bűncselekményeket, melyek esetében mellékbüntetéskép pénzbüntetést kellett alkalmazni. És a törvény iránti minden tiszteletünk, kegyeletünk, szeretetünk, lelkesedésünk mellett is el kell ismernünk, hogy a törvény a most szóbanforgó kérdésben teljesen következetlen rendszert folytatott. Ezzel szemben ma a legszélesebb tér nyilik a bírói mérlegelésnek. A bíró bármily bűncselekmény esetében jogosult mellékbüntetéskép pénzbüntetést alkalmazni, de semmi bűncselekmény esetében sincsen erre kötelezve. A különbség cscik az, hogy némely bűncselekmény esetében azt köteles megindokolni, ha mellékbüntetéskép pénzbüntetést alkalmaz, míg más bűncselekmény esetében megindokolni köteles, ha annak alkalmazását mellőzi. 1908-ban diadalmasan bevonult jogrendszerünkbe egy intézmény, melynek megvalósítását az elmélet és gyakorlat emberei egyaránt követelték. És ez a büntetés feltételes felfüggesztése, amely intézmény fényesen bevált, úgy, hogy annak alkalmazási körét a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény jelentékenyen kibővítette. Ugyancsak az 1908. évi büntetőnovella teljesen új alapra fektette a fiatalkorúak kriminalitása elleni védekezését. A büntető törvénykönyv idevonatkozólag igen kevés és semmitmondó rendélkezéseket tartalmaz. Az 1908. évi büntetőnovella, továbbá a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény a modern kor igényeinek megfelelőleg építi ki ezt a jogrendszert. Ha végig tekintünk az 1880. óta megalkotott büntetőtörvények során, ha nézzük, hogy e törvények mily mélyreható változásokat hoztak létre, majdnem azt a benyomást fogjuk nyerni, hogy az 1878. évi V. t. c. ma már csak a keretei adja meg, amelyet túlnyomórészben a különböző újabb lörvények töltenek ki. Ez a felismerés arra az eredményre vezetne, hogy időszerű volna egy új törvényt megalkotni, s így igazat ad azoknak, akik az új büntetőtörvény megalkotását tartják szükségesnek. Hiszen tudjuk jól, már ezelőtt húsz esztendővel megindultak ebben az irányban az előmunkálatok, sőt el is készült egy új törvénynek teljes tervezete is. De csakhamar bekövetkezett az összeomlás s e munka abbamaradt. És helyes is, hogy abbamaradt. Amikor Balogh Jenő igazságügyminiszlersége idejében tervbe vétetett az új törvény megalkotása, akkor ez időszerű lelt volna. Az összeomlás óta elmúlt idők azonban semmi tekintetben nem alkalmasak ily korszakalkotó munka keresztülvitelére. Ma be kell érni azzal, hogy a mutatkozó hiányok egy-egy új törvénnyel pótoltassanak. Bíznunk kell azonban abban, hogy a viszonyok változni fognak, az idők javulni fognak és el fog érkezni az ideje annak, hogy új büntetőtörvény alkottassák meg a Nagy Magyarország számára ! Jogállam XXXII. évf. 1. füzet. 3