Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Bátor Viktor: "A pénztartozások jogszabályai" Budapest Grill Károly 1932. - 248 oldal

412 IRODALOM akadály oly hosszan tart, hogy újabb rendkívüli jogszabályok a függő kötelmeknek hazai pénzben való lebonyolítását írják elő, úgy ez az addig fennállt jogszabályokon történt változtatás lesz, — nem pedig egy állandóan érvényes jogtétel. Ha pediglen a kötelemszerű külföldi pénznemben vagy a külföldön helyébe lépő pénzben való teljesítés végleg lehetetlenn válik (pl. az illető külföldi pénznem egész területe geológiai átalakulás folytán megsemmisülne s így nem léteznék „helyébe lépő" pénz), a jogrend a pénzgazdálkodás „természetének" sérelme nélkül előírhatja, hogy az adós az általa szabadon választható pénzben, avagy az „elsülyedt" területhez legközelebb eső bármely ország pénzében vagy a mindenkori kötelemszerű teljesítési hely pénznemében (tehát nem épp a tényleges fizetési hely pénzében!) tartozik teljesíteni. S ha már az exotikus határeseteknél tartunk, úgy rámutathatniuk arra is, hogy a tényleges fizetés olyan területen is történhetik, ahol egyáltalán nincs „forgalomban levő pénz". — A végrehajtás és csőd során hazai pénzre való átfordulás viszont nem érinti az elsődleges jogszabály tartalmát. Elvégre ezen stádiumban bármely egyéb tárgyú kötelem is átalakulhat hazai pénzre irányuló követeléssé; — s amellett, mint Szerzőnk maga is rámutat, a pénzgazdálkodás „természetéver' az otyan jogi szabályozás is megférne, hogy a külföldi pénzben lerovandó kötelem a végrehajtás során is ilyen módon elégítendő ki (pl. a végrehajtó az árverési vételárból beszerzi és kifizeti a kérdéses valutát). Látható tehát, hogy a Bátor által „természetjogi" jellegűnek beállított általános lerovási szabály egyáltalán nem olyan, hogy azzal ellenkező jogszabályok a pénzgazdálkodás termélszetével és követelményeivel nem férnének meg. S még inkább áll ez a Szerző által kifejtett speciálisabb jogtételekre. De egyúttal látható az is, hogy mily terméketlen (s csupán skolasztikus érdekességű) annak a felette relatív kérdésnek a felvetése és vitatása, hogy valamely jogszabály (ha ugyan egyáltalán fennáll) „kényszerítő erővel" következik-e a társadalomgazdasági viszonyokból, avagy nem. De lege lata az ily „kényszerítő erő" még nem jogforrás; — értelmezési vagy hézagkitöltési vezérelv gyanánt pedig a közérdek és igazságosság szempontjai mellett a „mintegy természetjogi" jelleg kutatására szükség nincsen; — s de lege ferenda is elegendő annak a vizsgálata, hogy valamely kérdésnek minő szabályozása felel meg legjobban a jogpolitikai kívánalmaknak. De ha nézetünk szerint téves törekvés is annak a kutatása, hogy valamely jelenségre vonatkozólag minő tartalmú szabályok érvényesek „természetjogilag", — jelentős feladat lehet, hogy valamely jelenségkör tekintetében a jogdogmalikus a fogalmak és constructiók olyan rendszerét dolgozza ki (függetlenül valamely adott jog tételeitől), amely az illető jelenségre vonatkozó, bármily tartalmú positiv jogszabályok feltárásánál, elemzésénél, elrendezésénél felhasználható. Ehez képest dr. Bátor művének az értéke nem abban áll, mintha a pénztartozások ^természetjogát" adná (amit Bátor egyes helyeken programmnak látszik tekinteni), hanem abban, hogy finom analizissel kidolgozott rendszerét nyújtja olyan fogalmaknak és con&tructilóknak, amelyek a pénztartozásokra vonatkozó — bármely tartalmú! — jogtétejek elrendezésére és elemzésére alkalmasak s aztán ebben a rendszerben feldolgozza (összehasonlító jogtudományi alapon, a gazdasági háttérre alapított jogpolitikai kritika kapcsán) az ezen tárgyra vonatkozó fontosabb európai jogszabályokat. III. Ismerettani szempontból hiányolnunk kell továbbá, hogy Bátor (miként a legtöbb jogdogmatikai író) elfelejti, miszerint a jogdogmatikai constructiók csak segédeszközök a jogi normák minél egyszerűbb és célszerűbb megjelenítése és rendszerezése végett. Ugyanazon jogi normákat (ugyanazt a „jogi igazságot") különböző fogalmakkal, külöböző costructiókkal lehet megszerkeszteni; — s az adott jogi normatartalmat egyaránt kifejező constructiók közt csak a célszerűség, egyszerűség, elegancia, stb., de nem az igazság (a jfognak a megismerése) szemponitjából lehet választani. Grosscbrnklnak a pénztartozásokra vonatkozó costructiói (a kirovó és lerovó jószág, a I. és II. positio megkülönböztetése minden pénztartozásnál;