Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Hatáskör kérdése a váltóperekben

MKG.IEGYZÉSEK 407 ben Minderwertigkeitskomplexus, amely miatt a szabad elhatározás képesságét, a függetlenséget többé nem érezheti át. De épp oly megrendítők voltak a budapesti ítélőtábla elnökének adatai azokról a fiatal jogászokról, akik be se juthatnak az igazságszolgáltatás kapuján, pedig úgy vágynak e kapun belül jutni és ott teljeesíteni hivatást. Pedig hány kintrekedőben megvan a hagyományos kvalitás arra, hogy bíróvá váljék. Amennyire felemelő volt a kir. Kúria elnökének beszéde a bírói függetlenségnek apotheozisával, annyira lesnjtók voltak a 'budapesti ítélőtábla elnökének adatai, de annyira jólesők és szükségesek voltak biztatásai, hogy ,^el ne csüggedjünk és bíznunk kell abban, hogy a jövő még tartogat fellendülést." Ankétet tartott az igazságügyminiszter az ügyvédi kar érdekében. Az nnkéthez előkészítőül kitűnő olvasmány volt Dr. Degré Miklós elnöki megny'tó beszéde, melyet az egységes ügyvédi és bírói vizsgálóbizottság évnyitó ülésén tartott. Ez a beszéd utalt arra, hogy melegen együttérez minden bíró az ügyvédséggel. Itt-ott ugyan a gyakorlati életben nélkülözte az ügyvédi kar az együttérzés e melegét; — annál jobban esik, ha az együttérzésnek jelét az igazságszolgáltatás ilyen főfunkcionáriusa nyújtja a nyilvánosság előtt. Nagy örömmel és megelégedéssel konstatálhatja az ügyvédi kar, hogy a budapesti ítélőtábla elnökében fegyvertársat talált a numerus clausus elleni küzdelemben. A fiatalság érdekében tiltakozik az ítélőtábla elnöke a numerus clausus ellen, és azért, hogy meggátolja az intelligencia társadalmában £> belliim omnium contra omnest. Mert —- mint kiemeli — mindenütt túlzsúfoltság van; nem hárítható el az-egyik csoportról a túlzsúfoltság azzal, hogy a túlzsúfoltság a másik csoportra háríttatik át. Ugyanezt a gondolatot vezeti tovább az ítélőtábla elnöke, midőn az egyetemi oktatás körül nem a felvételek korlátozásában, hanem a tanítás és a tanulás mennyiségi és minőségi növelésében keresi az orvoslást. Örömmel járulunk ahhoz a megállapításához, hogy dacára a megnehezült időknek, egyetemi oktatásunk nívója emelkedett. Régebben a jogi karban több volt a nagytudós professzor, de „északfok, idegenség" voltak a nagyprofesszorok a növendékek számára. Inkább tudósok voltak, mint pedagógusok. Most szintén vannak a jogi fakultáson jelentékeny egyéniségek — a régebbiekkel összemérni ezeket még időelőtti! — De azoknak a professzoroknak a száma, akik kapcsolatot keresnek és találnak a növendékekkel, vagyis a pedagógusok száma számottevően meggyarapodott. Az ifjúsággal való közvetlen érintkezés, az ifjúsággal való foglalkozás és az ifjúság megismerése gyakorlattá vált az egyetemen. Helyesen példázza a budapesti ítélőtábla elnöke a jogikari szemináriumok intézményének jelentékeny fejlődését. Bizonyára büntetőjogász voltában is emlékezett meg Dr. Degré Miklós arról, hogy régente az egyetlen szemináriumot tartó docens Dr. Fayer László volt, akinek pedagógusi működéséhez a ma gyakorlatban működő büntetőjogász-generáeió legszebb emlékei fűződnek.