Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Degré Miklós-nak a budapesti kir. Ítélőtábla elnökének évnyitó beszéde

ÉVNYITÓ BESZÉD. 31 Dr. DEGRÉ MIKLÓS-nák, a budapesti Tár. ítélőtábla elnökének évnyitó beszéde : A jövő feladatokkal kapcsolatosan többen felvetették egy új anyagi büntető törvény megalkotásának gondolatát. Engem mindég bizonyos elégikus érzés fog el, amikor arról van szó, hogy büntető törvényünk egy-egy része vagy fejezete új törvénnyel helyettesítések De méginkább elfog az az érzés, amikor a törvény egészének más törvénnvel való helyettesítése kerül szóba. A bírákat azzal szokás vádolni, hogy gondolkodásuk konzervatív, hogy ragaszkodnak a meglevőhöz. És el kell ismernünk, hogy ebben tényleg van is valami. A bíró igyekszik behatolni a törvény szellemébe, igyekszik beleélni magát a törvény szellemébe, az ítélkezésnél szigorúan ragaszkodik a törvény rendelkezéséhez és igyekszik a törvény szellemét követni. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilyen körülmények között a bíró megszereti a törvényt, ennek gondolatvilágában él és épen azért ritkán lelkesedik az érvényben levő jogszabályok módosításáért. Fokozottan áll ez, amikor a Csemegi kódexről van szó. Mi ma élő magyar büntetőjogászok valamennyien ennek a törvénynek a szellemében nőttünk fel. Kortársaim és én már fiatal korunkban lelkesedéssel tanulmányoztuk az akkor még nem régi, habár nem is egészen új kódexet. Ami büntetőjogi tudásunk van, azt e törvényen keresztül szívtuk magunkba. Egész anyagi jogi büntetőjogi tudásunknak gerince az 1878. évi V. törvénycikk. Büntetőjogi gondolkodásunknak ez a törvény az irányítója. De nem ez a főoka annak, hogy a mai generáció ragaszkodik ehhez a törvényhez. Főoka ennek a törvény belső értéke. Mert mindenki elismeri és el is ismerte mindég, hogy anyagi bünletőtörvénykönyvünk egy kiváló jogalkotás. E törvény megalkotása óta azonban egy félszázadot jóval meghaladó idő mult el. Azóta óriásit haladt a büntetőjog tudomány, változott a felfogás, a gondolkodás, de változtak az életviszonyok is és a változott életviszonyok oly kérdéseket vetettek fel, miket az évtizedek elolt megalkotott törvény nem oldott meg. Csak gondoljunk a világháborúra s az azt követő eseményekre. Lehetett-e a büntetőtörvény megalkotásakor számítani arra, hogy egy eseileges világháború micsoda kérdéseket fog felvetni. Gondolhattak-e a büntetőtörvény megalkotói arra hogy a hadseregszállítás körüli visszaélések különleges jogszabályok megalkotását fogják szükségessé tenni? Gondolhattak-e arra, hogy lelketlen kufárok gazdálkodása az áruuzsora megfékezését fogja szükségessé tenni ? — És gondolhattak-e arra, hogy a társadalmi rend felforgatására irányuló törekvések szintén büntetőjogi intézkedéseket fognak szükégesekké tenni ? Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a büntetőtörvénykönyv számos rendelkezése mással van helyettesítve. Sőt ma már a helyzet az, hogy a büntetőjogi rendelkezések túlnyomó részét nem a büntetőtörvény foglalja magában, hanem különböző később megalkotott törvények. Amikor a büntetőtörvény életbe lépett, az anyagi jogi büntető rendelkezéseket összesen három törvény foglalta magában, Nevezetesen: a bűntettekről és vétségekről szóló büntelőtörvénykönyv, a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv és az életbeléptetési törvény. És mi a helyzet ma ? Ma száznál több, majdnem másfél száz törvény tartalmaz anyagi büntetőjogi rendelkezéseket. És ez a nagy anyag annyira széjjel van szórva, hogy az abban való eligazodás már magában véve is művészet. Nincs rovására az áttekinthetőségnek az, hogy a büntetőtörvénykönyv különös részének egy-egy fejezetét különböző új törvények helyettesítik. Ilyen a becsület védelméről szóló törvény, ilyen a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló törvény. Nincsen rovására az áttekinthetőségnek az sem, hogy számos újabb törvény foglalkozik egy bizonyos körbe tartozó jog-