Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Degré Miklós elnöki megnyitó beszéde az egységes birói és ügyvédi vizsgálóbizottságnak 1934. évi jan. hó 9. napján tartott teljes-ülésén

392 DR. DEGRÉ MIKLÓS másután követelnék a többi szabad pályák is'. A napilapok közléséből tudjuk, hogy az orvosi pályán máris indult meg ebben az irányban mozgalom. De követelnék a mérnöki, építészeti pályán, sőt követelnék az ipari és kereskedelmi pályákon is. Mert ezeken a pályákon is van túlzsúfoltság és ezeken a pályákon is mindenek fölött nehezek a viszonyok. De ha minden pálya leereszti sorompóit, kérdem, mi legyen a fiatalsággal és hol keressen érvényesültést a fiatalság. A magam részéről soha nem mernék ajánlani oly megoldási módot, amely a fiatalságnak amúgy is kétségbeejtő helyzetét még nehezebbé tenné. Mert már kifejtettem ezen a (helyen, hogy azok közül a nagy és súlyos csapások közül, amelyek az utóbbi két évtizedben a középosztályt érték, talán légsúlyosahíb csapás az, hogy ma a fiatalság egyáltalában nem tud elhelyezkedni. Nekünk, idősebbeknek mindent ei kell követnünk, hogy ezen a nehéz helyzeten enyhíttessék. És elleneznünk kell minden intézkedést, amely a fiatalság nehéz helyzetét még súlyosabbá tenné. Ez az oka annak, hogy a numerus clausus gondolatával soha megbarátkozni nem tudnék. Az a szabályozás, hogy fiatal, kezdő ügyvéd a felsőbíróságnál feleket ne képviselhessen, nekem nem volna ellenszenves. Ebben mindenesetre volna ráció és ez a megoldás talán idővel kedvező volna az idősebb ügyvédek helyzetére. Azonban ez a megoldás a túlzsúfoltság megszüntetésére, vagy csak csökkentésére is szerény felismerésem szerint egyáltalában nem volna alkalmas. Az egyetemi oktatás reformja igen is szükséges volna. De nem abból a célból, hogy a túlzsúfoltságot enyhítse, hanem hogy a színvonalat emelje. Nem azért kívánnék az egyetemen szigorúbb mértéket alkalmazni, hogy kevesebb fiatalember kerüljön ki az egyetemről, hanem azért, hogy a jogvégzett egyénekiben nagyobb legyen a rátermettség. Nem azért, hogy kevesebben keressék fel az ügyvédi pályát, de azért, hogy akik erre a pályára lépnek, kiválóbbak legyenek. Ha objektívek vagyunk, el kell ismernünk, hogy az egyetemi oktatás színvonala sokkal magasabb ma, mint volt ezelőtt néhány évtizeddel. Nekünk is voltak kiváló tanáraink. A mi tanáraink között is voltak kiváló jogászok és nagy államférfiak. Csak gondoljunk egy Wenzel Gusztávra, egy Szilágyi Dezsőre, egy Kautz Gyulára, egy Kerkápoly Károlyra, egy Hajnik Imrére. De ezek a nagy emberek megtartották előadásaikat és a fiatalsággal többet nem törődtek. Szemináriumi oktatás akkor nem volt. Emlékezetem szerint csak egy docens tartott szemináriumot, névszerint Fayer László, a későbbi professzor. Es ezzel szemben mit látunk ma? Az egyetemi tanárok a szemináriumokban a legintenzívebben foglalkoznak hallkatóikkal. Szoros összeköttetés létesül a tanár és hallgató között. Es ami nekem legjobban impponál, az az, hogy a fiatalemberek évekkel azután, hogy z egyetaemről kikrültek, még mindig részt vesznek a szemináriumi életben, ott nagy tevékenységet fejtenek ki, az egyetemi tanárok tehát esztendőkön át fentartják az összeköttetést volt hallgatóikkal. Ez óriási eredmény. Olyan eredmény, amelyről ezelőtt néhány év tizeddel még álmodni sem mertünk volna.