Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Puky Endre, a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének 1934. január 8-án tartott évnyitó beszéde

384 DR. PUKY ENDRE Vegyük már most sorra, hogy e fontos kellékek tekintetében mit látunk bíróságunknál és mily követelmények megvalósítását kell feltétlenül szükségesnek tartanunk ahhoz, hogy a közigazgatási bíráskodás feladatának a jogászi tökéletesség és a kurrens jogszolgáltatás szempontjából egyaránt megfelelhessen. 1. Az első kellék, a szaktudás tekintetéhen bíróságunk szervezeti törvényének alkotásakor a törvényhozás két főszempontot vett figyelembe. Egyik az, hogy az Európa többi államaiban bevezetett kétféle rendszer közül a jobban beváltat, a közigazgatási bíráskodás céljainak megfelelőbbet választotta, nevezetesen azt, hogy a közigazgatási eljárás folyamán keletkezett jogviták eldöntését nem a rendes bíróságokra, hanem erre az evégett alkotott külön szakbíróságokra bizta. Az ítélkező tanácsok tagjainak különleges szaktudását ezenkívül azzal kívánta intézményesen biztosítani, hogy a bírák felerészét a rendes bíróságok bírái közül, feleriészét pedig a közigazgatási pályáról rendelte kinevezni. Hogy a szervezeti törvényünkben megnyilvánult e kél bölcs intézkedés: a külön szakbíróság rendszere és a bíróság tagjainak veegyes minősítésű összetétele mennyire bevált, azt — azt hiszem — szükségtelen e teljes ülés előtt bizonyítanom. Csak utalok arra, hogy az 1897. óta eltelt 36 év alatt egyszer sem merült fel az a gondolat, mint hogyha az 1'896-ban eltogadott rendszer az ítélkezés színvonala szempontjából valamely hátrányt rejtene magában és hogy ezt annakidején másképpen is lehetett volna megszervezni. 2. A bírói függetlenség tekintetében törvényhozásunk nemcsak e bíróság-alaptörvényének megalkotása alkalmával, hanem más törvényeinkben is megtette magáét, erősítvén ezzel alkotmányos állami életünk alappilléreit. Most, ha a bírói függetlenség törvényes biztosításának az eddiginél még gondosabb kiépítését nem is jelölöm meg rövidesen megvalósítandó célul, nem mulaszthatom el e helyen is hangsúlyozni azt a meggyőződésemet, hogy a bírói függetlenség jelenleg érvényben levő biztosítékait dőre könynyelműség lenne a legkisebb mértékben is csorbítani. De ilyenre nem is gondol senki komolyan. Szélmalom-fiarc lenne, ha ily nem létező törekvéseknek szegeznék lándzsát. A bírói függetlenség intézményes biztosítékainak tiszteletben tartását jelenti az is, amiről örömmel kell megemlékeznem, hogy a kormány a felsőházban megnyilvánult elismerésre méltó elhatározásával kivette a nyugdíjtörvényjavaslatból a 7. §-ban a bírákra is kiteerjeszteni célzott ú. n. kényszernyugdíjazási rendelkeezést. 3. Nem akarom ezúttal (bővebben ismertetni a bíróság előtt elintézésre váró peres ügyek mennyiségét, jelenleg és a múltban egészben, osztályonkint és ítélőbíránkint, hanem csak arról a megállapításomról számolok be, hogy a bíróság a mostani létszáma mellett az évenkint beérkező ügyekel nem oírja elintézni. De mi legyen .már most a gyökeres megoldás? Nem más, mint a királyi táblákkal egyenlőrangú — de a mienkhez hasonló szervezettel és azonos összetétellel alakított — alsófokú közigazgatási bíróságok felállítása és a hatáskör megfelő megosztása.