Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 10. szám - Dr. Puky Endre, a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének 1934. január 8-án tartott évnyitó beszéde

ÉVNYITÓ BESZÉD 383 rületén is. Ennek feltétlen szükségességét azóta nemcsak az elméleti tudomány ismerte el világszerte, hanem törvényhozásunk is. Kz a felismerés tette szükségessé 1896-ban ennek :t bíróságnak felállítását. Ks ennek a felismerésnek, valamint e bíróságnak ítélkezése terén nyert jó tapasztalatoknak volt a további következmc'mye, hogy törvényhozásunk a bíróság hatáskörét azóta állandóan bővítette és a legutóbbi években is újabb és újabb ügyeket utalt bíróságunk elé. A közigazgatási bíróság hatáskörét 1897. óta bővítő 68 jogszabály közül 50 az általános közigazgatási osztályba, 18 pedig a pénzügyi osztályba tartozó ügyeket utalt e bíróság elé. E jogszabályok száma a most elmúlt esztendő alatt is szaporodott. A bíróságunk pártatlan és szakszerű döntései nyomán a törvényhozáson át megnyilatkozó közbizalom új ügyeknek a bíróság hatáskörébe történt utalásán kívül abban is megnyilvánult, hogy bizonyos ügyekben, me lyeknek bírói oltalom alá helyeezése tekintetében óhaj nyilvánult meg, törvényhozásunk a döntést nem utalta ugyan e bíróság hatáskörébe, de a döntésre hivatott fórumban bíróságunk tagjainak részvételét rendelte el. A mérnöki rendtartásról alkotott 1923:XVII. t. c. 27 §-ában foglalt rendelke zésekre gondolok itt és főképpen az 1929:XXX t. c. 87. §-ában foglalt ama etndelkezésre, mely szerint a belügyminiszter elnöklete alatt működű és másod-, illetőleg harmadfokon eljáró fegyelmi bíróság négy tagja közül kettőt a közigazgatási bíróság tagjai közül esetenkint a bíróság elnöke jelöl ki. A független bírói döntési igénylő ügyek elbírálására hivatott fórumok ily szervezésével szemben elméleti és gyakorlati aggályok merülhetnek fel. E rendelkezések mindamellett a független bírói döntésbe, közelebbről e bíróság ítélkezésének pártatlanságába, függetlenségébe és szakszerűségébe fektetett bizalom jelei és kétségtelen szimptomái a jog eszméje terjedésének. Itt kell megemlékeznem az országgyűlés által most tárgyalt nyugdíjtörvény-novellának a 2. §-a (5) bekezdésében foglalt és az országgyűlésnek immár mindkét háza által elfogadott rendelkezéséről, mely bizonyos ügyek tárgyalásánál bíráink tevékenységét is igénybe venni rendeli. Bármily nagy erkölcsi érték számunkra az a bizalom, amelyet a jogkereső közönség, valamint a törvényhozás bírói döntéseinkhez fűz, mégis meg kell állapítani, hogy a bír/óság teljesítőképességét ugyancsak próbára teszi az a körülmény, hogy nagyrészt éppen ennek a bizalomnak következményeképpen a bíróság elé kerülő ügyek száma minden évben tetemesen szaporodik, — nem is beszélve arról, hogy a törvényhozás által és törvényes rendeleti úton állandóan kitágított hatáskörünkben nagyrészt a súlyos társadalmi és gazdasági nehézségek következtében mind jobban növekszik a bonyolultabb és nehezebben ellbírálható jogvitás ügyek száma. így azután állandóan nő a bíróságunkra váró feladat és a bíróság munkaereje közti disparitás. Holott azok közt a leglényegesebb feltételek közt, amelyek birtokában egyedül felelhet meg bíróságunk kellőképpen a reá háruló nagyfontosságú feladatoknak, 1. a szaktudás, 2. a törvény biztosította függetlenség mellett ott áll 3. az a követelmény, hogy a bíróság létszáma helyes arányban legyen az általa elbírálandó ügyek mennyiségével.