Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 10. szám - Büntetéstani problémák
BÜNTETÉSTANI PROBLÉMÁK 371 lannátételben látja. A büntetésvégrehajtás sohasem korlátozhatja hatását már eleve arra a sovány eredményre, amely a fizikai elkülönítés természetszerű következménye. A gyakorlati érzék szólal meg azonban Finkey Ferencben is akkor, amidőn a büntetés megállapításától és végrehajtásától általános nevelő hatást is vár. Itt kell figyelembe venni a sértett személyét és érdekeit is. A büntetéssel meg kell adni az elégtételt annak is, akit a bűncselekmény legközvetlenebbül személyében vagy vagyonában érintett. Legsúlyosabban kifogásolni kell ezért az olyan bírói eljárást, amelynek során a sértett védtelen individuum szerepére kárhoztatik, akire az eljárás csak időmulasztással, a terhelt és a vele egy gyékényen árulók gyanúsításaival, rágalmazásaival jár és aki végül is az aránytalanul enyhe büntetésben becsületének vagy egyéb fontos értékeinek nem a védelmét, hanem lekicsinylését látja. Nem ok nélkül való ezért az új büntetőjogi irányelvek hirdetőinek szemrehányása, hogy a sértett érdekeit a mai bűnvádi eljárás nem juttatja érvényesülésre és használható magva van annak a javaslatnak is, amely szerint, ha sértettnek a bűntettes pénzzel mérhető kárt okozott, a bíróságnak kötelessége a kártérítési kötelezettséget — a polgári bíróságot kötelező hatállyal — megállapítani. Törekednie kell a büntetőbíróságnak arra is, hogy felesleges polgári perek elkerülhetése végett a kár összegét is megállapíthassa. (Naz. sozialistisches Strafrecht. Denkschrift 142.) Szakítani kell mindenképpen azzal a felfogással, amely a sértettet csupán a büntető igazságszolgáltatás önzetlen szolgájának tekinti, akinek be kell érnie azzal, hogy a bűncselekmény okozta károsodást a bűnvádi eljárás okozta izgalmakkal és egyéb kellemetlenségekkel tetézheti. A büntetések nemeit illetően érvényesülniök kell azoknak az elveknek, amelyekről fentebb általánosságban szólottunk. Igen természetes azonban, hogy az államhatalom nem mehet el — és ezt Finkey is kiemeli — a következetességben az ügyefogyottságig túlhajtott elméleti álláspont megvalósításáig. Oly időkben, amikor a bűnözés rendkívüli eszközökkel támadja meg az államhatalmat és a társadalmat, vagy amikor e támadásokban rendkívüli veszély rejlik, az államhatalomnak elvi álláspontjától el kell térnie és a létért való küzdelemben minden eszközt igénybe kell vennie. Aki tehát éppen oly ellenzője — mint Finkey — a halálbüntetésnek, a nyugodt közállapotok idején „durva és kegyetlen büntetési eszköznek (250. ol.) tekintedő vagyonelkobzásnak", az sem tehet ellenvetést az ellen, ha a közrend és közbiztonság komoly veszélyében ezek a büntetési nemek is alkalmazáshoz jutnak. E kivételes lehetőséggel szemben azonban minden módon kerülni kell oly büntetési nemet, amely az emberi24*