Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 8-9. szám - A költségbiztosíték a választási bíráskodásban
352 DR. GOLTNER DÉNES szellemi és erkölcsi kiválóság érvényesülése előtt, ami (mint elv, még jelentős gyakorlati következmény nélkül is lehetetlen. Egyébként is a mellette felhozott érv, t. i. az u. n. ön-jelöltek visszaszorításának célja ezzel még egyáltalában nincs betöltve. A Mohi-féle kaució célja kettős: egyrészt visszatartani az alaptalan panaszokat, — másrészt megbüntetni azokal. Tehát preventivum és repressivum. Mi azonban mind a két irányban a sanctio. Egész általánosságban háromféle sanctio képzelhető el: egy általános, eljárási jellegű — és két különös, criminalis természetű. Az első az volna, hogy az eljárás mindaddig nem indítható meg, amíg a panaszló biztosítékát le nem tette. A második: pénzbüntetés vagy pénzbírság sújtsa azt, aki panaszt nyújt be valamely választás ellen, de nem helyezi letétbe a megszabott biztosítékot. A harmadikat csak a teljesség kedvéért jegyezzük ide: annyira önellentmondó a gondolat, a választás-megtámadási jog egyik mellékhajtását, a kaució lefizetését szabadságvesztésibüntetés kirovásával kikényszeríteni. Épen ezért a következőkben csak a két előbbivel foglalkozunk. Az első canctio-megoldás kritikáját azonban megadtuk már akkor, amikor az előbbiekben a most hatályos magyar tételesjog kaució-rendelkezéseit kísértük helytelenítő bírálattal: amiért (helytelen a költségek fedezésére rendelt kaució lefizetésének biztosítására hivatott —. az 1925:XXvT. tc. 109. §-ának 1. bekezdésében foglalt sanctio, ugyanazért elvetendő az a preventívkaucióval kapcsolatban is. Maradna tehát a második terv: a pénzbüntetés vagy bírság gondolata. Azonban a kaució le nem fizetésének oka — úgy gondoljuk az esetek legalább 80%-ában — az anyagi tehetetlenség. Ezt pedig semmi esetben sem szünteti meg — vagy a kaució lefizetésére nem indít az, ha a panaszló egy — a hatékonyság kedvéért — hatalmas összegű bírságban is részesül. Azoknak az eseteknek számát és jelentőségét pedig, amidőn a biztosítc/kot hanyagságból vagy más okból nem fizették be: azt hisszük, könnyű mérlegelni. A preventív kauciónak tehát csak egy hathatós sanctioja volna: a hatósági resistencia le nem fizetés esetére. Ez azonban elvileg helytelen, gyakorlatilag pedig hatástalan. Mert ez az állítólagos mérséklő hatása meg lehetett volna az angolmagyar jeKegű kauciónak is. mert hiszen e mellett is a legsúlyosabb sanctio: az elvesztés állott őrt. Ennek ellenére azonban nem mondhatjuk, hogy nálunk akár absolut számokban, akár az összes mandátumokhoz viszonyítva kevés lett volna a panaszok száma. Döntést jelent azonban ez az állásfoglalás a bimtetőcé'lú kaució tekintetében is. Mert eltekintve attól, hogy kissé következetlen dolog előre behajtani a büntetést egy oly cselekmény miatt, amelynek elkövetése (,.alaptalan választási panasz benyujtásánaík vétsége") csak az eljárás végén lesz megállapítható: az eljárás meg nem indítása, mint ez esetben is egyetlen hathatós sanctio itt sem válik valamivel sem elfogadhatóbbá. Ad azonban talán a büntetőkaució egy oly kiinduló pontot, amelyből helyesebb eredményre lehet jutni, mert a célt nem lehet lekicsinyelnünk: a törvényhozói munka zavartalansága, az ország belbékéje valóban olyan fontos szempont, amlynek érvényesülését nem szabad, hogy akadályozza a teljesen alaptalan, csak a bukástól még fűtött politikai elvakultság vezette pa naszkodás. Nem kell ugyanis mást tennünk, mint megfordítani a felcserélt logikai egymásutánt: egyszerűen büntetést csinálni a büntetésjellegü kaucióból, s ezzel a büntetéssel azt kell sújtani, aki alaptalanul panasszal támad meg valamely utóbb érvényesnek bizonyuló választást. Bűncselekménnyé nyilvánítandó tehát az, ha valaki a választás érvényességét panasszal támadja