Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Film és hangosfilm a szerzői jogban

DR. SZENTÉ ANDOR „Az a tiszteletreméltó érték, melyet a sajtó munkásainak tevékenykedése úgy a közélet, mint az emberiség érdekeinek fejlődése tekintetében felmutatott, kötelességévé teszi a törvényhozásnak, hogy számukra oly jogi helyzetet biztosítson, amelyben munkásságukat akadálytalanul s vagyoni igényeik megfelelő biztosítása mellett fejthetik ki." Ezen körülmények figyelembe vétele mellett szerény nézetem szerint a kérdés olyképen döntendő el, hogy az újságírókat a végkielégítési igény megilleti. FILM ÉS HANGOSFILM A SZERZŐI JOGBAN. Irta: DR. SZENTÉ ANDOR. Szerzői törvényünk (Szjt.) számos filmjogi rendelkezést tartalmaz ugyan, de a filmjog terén mégis sok olyan kérdés merül fel, melyre a törvény nem ád feleletet. A hangosfilmet pedig a törvény, mely 1921-ben lépett életbe, még nem is szabályozhatta és így különösen a hangosfilm feltalálása vetette fel a filmjogban az érdekes vitakérdések egész sorát. Még az a fundamentális kérdés sincsen a mai napig tisztázva, hogy kit illet meg a film szerzői joga. A legtöbb szerzői törvény, a mienk is. hallgat erről a kérdésről. A színpadi szerzők Budapesten 1930-ban tartott nemzetközi kongresszusa is tárgyalt erről és hosszú vita után kénytelen volt azzal a megállapítással megelégedni, hogy a szerzői jog azoké, akik a művet alkották. De a főnehézség éppen az, hogy a film igen sok közreműködő kollektív alkotása. A film az u. n. scenárium'könyv alapján készül. Tehát a film első szerzője a scenáriumíró. Gyakori eset azonban, hogy a scenárium nem önálló mű, hanem pl. egy regény nyomán készült. Ez esetben szerző elsősorban a felhasznált regény írója. De szerző az is, aki a regény nyomán a scenáriumot megírta, mert ez feldolgozásnak tekintendő. (Szjt. 8. §.) De önálló alkotó szellemi munkát fejt ki a filmrendező is, aki a miinek nem egyszerű interpretátora. A színpadi rendező csak interpretátor, mert a megírt színművet előadásra teljesen készen kapja; kifejezési eszköze a — szó — adva van. Természetesen a jó rendezed sokat jelent, de a szövegkönyv alapján a színművet akár műkedvelők is előadhatják. A filmnél ezzel szemben a scenárium csak kiindulási alap a rendező számára. A szavakban megírt scenáriumnak a rendező új kifejezési eszközt ad, a szavakat — a cselekményt — iképben valósítja meg. A rendező tehát új és önálló szellemi munkával járul hozzá a film megalkotásához. Az 1926. november 24-i cseh törvény ezért pl. a rendezőt tekinti a film szerzőjének. (9. §.) De fontos a filmoperatőr szerepe is: ennek fényképező művészete új formákat, új eszmei értékeket ad a filmnek. A fotográfus szerzői joga különösen az oly filmeknél áll előtérben, melyek eredeti jelleg és cselekmény hijján a Szjt. 73. §-a és az 193<1. évi XXIV. tc-kel becikkelyezett 1928. évi római nemzetközi szerzői egyezmény 14. cikk 2. bek. értelmében csak mint fényképészeti művek részesülnek védelemben, mint pld. utazási filmek, ismeretterjesztő filmek, híradók. De szerepelhet a rajzoló is mint szerző, gondoljunk pl. a Micky Mouse és hasonló trükkfilmekre. Sőt esetleg önálló, új tartalmat vihet be a filmbe maga a színész is, gondoljunk pl. Chaplin filmjeire. De szerzői tevékenységet fejthet ki a producer, a díszlettervező stb. is. Mindig a konkrét eset körülményei szerint kell eldönteni, hogy önálló eszmével melyik közreműködő járult hozzá a közös mű megalkotásához és ily alapon kell megállapítani, hogy kit illet meg adott esetben a film szerzői joga. Kétségtelen, hogy szerzői törvényünk mai rendszere mellett ez a fenn-