Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 8-9. szám - Film és hangosfilm a szerzői jogban
FILM ÉS HANGOSFILM 347 álló jogi helyzet, mert a Szjt. szerzőnek a mű alkotóját tekinti. Ez a konstrukció azonban a forgalom érdekeinek és a jogbiztonságnak nem telel meg. Mert ha pl. a konkrét esethen meg is állapíthatjuk, hogy a film szerzőjéül a scenáriumíró, a rendező és a fotográfus tekintendők, nehéz, sőt lehetetlen megállapítani, hogy mily arányban járultak hozzá alkotó eszmével a film megteremtéséhez, tehát mily arányban illeti meg őket a szerzői jog. További nehézség az, hogy így rendkívül nehéz a szerzői jog védelmi időtaramának megállapítása. A Szjt. 12. §. 1. bek. értelmében u. i. szerzőtársak közösön készített műveinél a védelmi idő annak a szerzőtársnak a halálától számítandó, aki a többit túlélte. Ennek a megállapítása azonban adott esetben igen nehéz lehet és rendkívül nagy kutatási terhet ró arra, aki a filmre nézve jogügyletet kíván kötni. További nehézséget okoz az, hogy míg a scenáriumírót és rendezőt megillető szerzői jog védelmi időtartama 50 év és pedig a szerző halálától, addig a fotográfus művét csak 15 évig védi a jog, a fénykép első megjelenésétől számítva. Szerencsére az élet túlteszi magát az ily nehézségeken. A film szerzői joga alapján ugyanis a forgalmi életben sem scenáriumíró, sem a rendező, sem más alkotó nem lép fel, hanem a filmgyáros, — a vállalkozó, — aki szerződésileg magára ruháztatja az összes közreműködők jogait. A gyakorlati életnek ezt a jelenségét számos állam törvényhozása akként honorálja, hogy a film szerzői jogát közvetlenül a filmgyárosnak engedi át. így rendelkezik az 1926. márc. 29-i lengyel törvény és az 1927. évi portugál törvény, míg az 1925. nov. 7-i olasz törvény 20. §-a szerint a film szerzői joga felerészben a scenáriumíróé, felerészben a vállalkozóé, mint a filmszalag szerzőjéé, azonban a 21. §. szerint harmadik személyekkel szemben a vállalkozó a film fölött egyedül is rendelkezhetik. A filmforgalomnak ez a gyakorlata meg is felel a forgalom érdekeinek. A filmkölcsönzők és filmszínházak csak akkor érezhetik magukat biztonságban, ha a film nyilvános előadásának jogát egy személytől, a vállalkozótól szerezhetik meg. A szakirodalom is propagálja a szerzői jogi törvények oly irányú reformját, hogy közvetlenül a filmgyárosnak adassék meg a film szerzői joga. Ez a követelés méltányos is: a filmgyáros szervezi meg a filmnél közreműködő erőket, ő teremti meg a közösen alkotott mű előfeltételeit és — ez sem jelentéktelen — ő adja a pénzt és őt viseli a kockázatot. Ezen megoldás mellett szól az is, hogy az alkotók, különösen a rendező és a fotográfus, rendszerint a filmgyár alkalmazottai, akiknek szolgálati viszonyukból folyó feladatuk a rendezés és fotografálás. Amint pedig a szabadalmi törvény í>1895. évi XXXVII. tc.) 6. §-a a munkaadónak adja oda az alkalmazott által felfedezett találmány szabadalmi jogát, ha az alkalmazottnak szolgálati vagy egyéb szerződéses kötelezettsége volt a feltalálói tevékenység (ugyanúgy a német szabadalmi joggyakorlat), úgy a szerzői jog körében is megfontolandó ezen elvnek oly módon való alkalmazása, hogy az alkalmazott scenáriumíró, rendező, fotográfus alkotása fölötti szerzői jog közvetlenül a munkaadót illése. Hasonló gondolat jut kifejezésre az 1876. január 11-i német Geschmacksmustergesetz 2. §-ában, mely szerint az üzem rajzolói stb. által készített minták fölött a mintajog az üzem tulajdonosáé, valamint az osztrák szerzői törvény 23. és 28. §-aiban, amelyek szerint a grammofónfelvétel feletti szerzői jog az üzem tulajdonosát illeti. Ezen a csapáson halad a Kúria is C. I. 5577/1930. sz. ítéletében (.1. Hrl. Mjogi Dlár II. köt. 68. old.) kimondván, hogy ha valaki valamely szerzői jog alá eső müvet szolgálati szerződésénél fogva munkaadója részére köteles elkészíteni, ellenkező kikötés hiányában „a mii szerzői joga már a szolgálati szerződés folyományaképen korlátozás nélkül (l munkaadóra száll át." A német filmszakma kötelező ,.Anstellungsbedingungen"jai is úgy rendelkeznek, hogy az alkalmazott színészek, rendezők, operatőrök, építészek stb. szerzői joga a filmgyárra megy át (üienstag: Der Arbeitsvertrag des Filmschauspielers und Filmregisseuirs, Berlin. 1929.) Mégis azt hiszem, hogy szerzői törvényünk alapelveivel jutnánk ellen-