Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Jár-e a hirlapírónak végkielégítés?

344 DR. BÁLINT ARTÚR szándék és ez in rem kifogás. A kitölthető helyek megnevezését sem tartom fontosnak, sőt tekintve, hogy a felsorolás nem teljes, inkább zavart okoznak. Bizonyos ugyanis, hogy a hiányosan kitöltött váltónak csak a hiányait lehet kitölteni, amik a váltóürlapon a váltó alkotórészeinek felelnek meg, a „szokásos" kifejezés pedig utal arra, hogy rendkívül fontos telep és telepes utólagos megnevezése a szokásos módon ugyancsak az arra szolgáló üres helyen történhetik meg. Ha a 10. cikket helytelenül értelmeztem, illetve a cikk szövegezése rossz, úgy Sichermann őméltósága által ajánlott szövegezést fogadom el, mely a következően hangzik: „Azt a kifogást, hogy a váltó akkor, amikor nyilatkozatot írtak rá, kellékhiányos, vagy valamely részében vagy záradékában kitöltetlen volt, harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen egyáltalában nem, más ellen pedig csak annyiban lehet érvényesíteni, amennyiben a kifogást tevő bebizonyítja, hogy az utólagos kitöltés megállapodás ellenére történt." E szövegből azonban elhagynám „vagy záradékában" szavakat és ehelyett „valamely részében" szavak közé a „szokásos" szót iktatnám. A szöveg eképpen ugyancsak módot adna a váltó utólagos telepítésére. A záradék utólagos kitöltésének kifejezett megengedését azért nem tartom célszerűnek, mert legalább húszféle záradék lehetséges és ezek utólagos alkalmazása a megállapodásszerűség, vagy — ellenesség kérdésében az adósnak túlnagy támadási felületet és perhúzási lehetőséget nyújt. A záradékok legfontosabb ja az óváselengedő kikötést tartalmazza, mely kikötés már az eddigi gyakorlat szerint is akár külön okiratba felvehető. Nézetem szerint azonban az egyezmény 10. cikkének értelme teljesen fedi a Vt. 93. §-ának értelmét és a 10. cikk változatlanul való meghagyását ettől eltekintve már azért is ajánlom, mert szövegezése megfelel az egyezmény egységes szerkezetének, míg a Sichermann-féle szöveg ettől eltér. JÁR-E HÍRLAPÍRÓNAK VÉGKIELÉGÍTÉS ? Irta: DR. BÁLINT ARTÚR ügyvéd. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa november fi-iki ülésén döntést hoz abban a kérdésben, hogy az újságírókat megilleti-e a végkielégítési igény. — Szerény nézetem szerint e kérdés eldöntésénél figyelembe veendő, hogy a K. T. 259. §-ának 5. pontja értelmében a kiadói ügyletek, amennyiben azokat iparszerüen kötik, kereskedelmi ügyleteknek tekintendők. — Ebből folyóan a lapkiadói vállalatok, amelyek ily ügyletek iparszerü kötésével foglalkoznak, a K. T. 3. §-a értelmében kereskedőnek, az alkalmazásban álló újságírót pedig kereskedelmi alkalmazottnak kell tekinteni.