Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Házassági jogi tanulmányok. Az eljegyzés

318 DR. ALMASI ANTAL állapot helyreállításával egyúttal ipso iure újból feléled-e az azt közvetlenül megelőzött eljegyzés is? Bírói gyakorlatunk az ily perekről hallgat. Ez azt a látszatot kelti, hogy azok a házasságról és az eljegyzésről szóló közkeletű felifogással nem igen férnek meg. De azokat elvileg sem tartanám megindokolhatóknak. Az álláspont, amely az eljegyzést kötelező szerződésnek fogja fel és arra a szerződések „általános" értsd azok kötelmi elveit alkalmazza, persze azzal érvel, hogy a házasság érvénytelensége mindenben az előbbi állapotot és ezzel a házasság új, érvényes megkötésére irányuló kötelezettséget is felélesztette. Azonban ezt a felfogást már a fentiek alapján sem tarthatjuk helyesnek. Azonfelül a házasság érvénytelenítése rendszerint oly változást idéz elő a volt házastársak egymás közötti személyes viszonyában, hogy az eljegyzés ipso jure való feléledése már ennélfogva is teljesen kirekesztettnek mutatkozik. Végül a bár érvénytelen, de mégis exisens matrimonium megkötése oly az eljegyzést követő jogi tény, amely azt véglegesen megszünteti. (Arg. 736. E. II.) De gyakorlati szükség sincs az eljegyzés ily felélesztésére. Ugyanis, amennyiben az ily eljegyzéshez fűződő sajátos családvagyonjogi hatások forognak sióban, ezeket amúgy is elnyeli a 736. számú elvi határozatban kifejezésre jutott az a jogszabály, hogy a vélt házasságnak a házassági vagyonjog szempontjából a jóhiszemű házasfélre nézve ugyanaz a hatálya van, mint az érvényesnek. Ez a szabály a jóhiszemű házasfélre teljesen feleslegessé teszi, hogy az érvénytelen házasságot megelőzött eljegyzésre visszanyúljon. A rosszhiszemű házasfél pedig arra már azért sem térhet vissza, mert rosszhiszeműsége rá nézve a ht. 3. §-ának az alkalmazását — még a 736. számú elvi határozat szabályától függetlenül is — kizárja. De a jóhiszemű házasfél rokonainak sem engedhető meg, hogy évek multán, esetleg akkor, amidőn a 'közhiedelem a volt jegyeseket már sokáig házasfeleknek tartotta és akkor, amidőn a 736. számú elvi határozat végeredményben az érvénytelen házasság megkötését a jóhiszemű házastársra is az érvényes házasságkötés hatásaival látja el, a rokonok (a maguk javára) — mégis a ht. 3. §-ában megszabott joghatásokat vegyék igénybe. Ezek alapján arra az álláspontra helyezkednék, hogy a házasság érvénytelenítése, vagy annak érvénytelenné válása a megkötésével megszűnt eljegyzést sem az érdekelt felek, sem azok rokonainak szempontjából nem éleszti fel: a M. 46. és 67. §§-a az eljegyzésen épúgy törik meg mint a putativitáson. 15. Az eljegyzést megszüntető jogi tény az eddigieken felül az oly felbontó feltétel megvalósulása, vagy az oly végső időpont bekövetkezése, amelyet a fentieknek megfelelően érvényesen fűztek az eljegyzéshez, a jegyesek egyikének a halála (iK. 11927/1925. M. XIX. 5.), a jegyes holttá nyilvánítása és valamely felmentéssel el nem hárítható házassági akadály utólagos beállta. Ezek a megszűnési okok nem járnak a jogtalan visszalépés vagyoni hatásaival (Arg. K. 1297/1925.). 16. A ht. 1 §-ia szerint az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére. Ez az eljegyzési ígéret tel-