Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 8-9. szám - Házassági jogi tanulmányok. Az eljegyzés

312 ÜR. ALMÁSI ANTAL 2. A gyakorlat is ismételten amellett foglalt állást, hogy az eljegyzés csupán a házasságkötésre irányuló kétoldalú és kölcsönös ígéret (K. 4360— 1928. JH. III. évtf. 705., K. 3323—4932. ,IH. VII, évf. 766, sz. stb.), nem pedig szerződés. Hisz a szerződés létrejöttének a szabályait, amelyekre még ht. előmunkálatai és némely régebbi kézi- és tankönyvünk utal, ma már nem igen hangoztatják. Azoknak és különösen a kötelmi szerződés szabályainak a felhívása, mihelyt azt komolyabban vesszük, mai tételes magánjogunkban az eljegyzési szerződési nyomban üres frázisnak tünteti fel. Legalább a magam részéről sehogy sem tudnék megbarátkozni azzal, hogy az eljegyzési ajánlat az azt tevőt „kötelezze", hogy ez ajánlat elfogadásának és visszavonásának a szabályai itt akár még néhány elléréssel is épúgy alkalmazhatók, mint az adásvételnél, avagy a, vagyonjog bármely más szerződésénél. A családjogi szerződés külön szabályai eddigelé sem elméletünkben, sem gyakorlatunkban még nem váltak tudatossá. Nem is vették észre, hogy azokat már igen régen kísérlem megoldani. Azokat az eljegyzésre, amely a családjogi lekötést mint naturális kötelezettséget sem ismeri el, semmikép sem alkalmazhatjuk. A vagyonjogi szerződési elvek alkalmazása pedig az eljegyzésnél épúgy ki van zárva, mint a házasság megkötésénél. Az ellenkező felfogás oly barbár és oly nevetséges eredményekhez vezet, mint hajdan a természetjog idevágott kísérletei tették volt. 3. Az eljegyzésnek családjogi jogviszony alapítására irányuló kölcsönös és jogi jelentőséggel bíró ígéretként való felfogása adja a kulcsát annak, hogy a ht., nem pedig az általános vagyonjogi szerződési szabályokat hívjuk segítségül akkor, amidőn a fölött kell döntenünk, vájjon az eljegyzés szempontjából rokonok alatt csupán a törvényes, avagy a törvénytelen hozzátartozókat is értsük-e, továbbá vájjon a jegyesség felbontásakor ajándékvisszakövetelési joggal bir-e a törvénytelen nemző, avagy az örökbefogadó apa is? Ez a felfogás dönti el azt is, hogy az eljegyzés joghatásainak beálltához a ht., nem pedig a köztörvényi vagyonjogi értelemben vett teljes cselekvőképesség szükséges és elegendő-e? 4. Az eljegyzés ezek szerint családjogi jogviszonyt alapító kölcsönös kétoldalú ígéret. És pedig olyan ígéret, amelynek előfeltételeit és joghatását a ht. szabályai tartalmazzák. Ennek következtében a ht. szabályaira kell visszamennünk akkor, amidőn az eljegyzés személyi előfeltételeit, vagyis az eljegyzés szempontjából azt kutatjuk, ki rendelkezik jogképességgel, ki cselekvőképességgel arra. hogy eljegyzéssel kapcsolatos alábbi joghatásokat életre kelthesse. Amidőn a ht. 127. §. az egész házassági törvény joganyagára kihatóan szabja meg azt, hogy cselekvőképtelenek a 12 éven alóliak, továbbá addig, amíg ez állapotuk tart, azok, akik eszök használatától meg vannak fosztva, úgyszintén azok, akik elmebetegség vagy magukat jelekkel megérteni nem tudó siketnémaság miatt gondnokság alá, vagy előzetes gondnokság alá vannak helyezve, végül akiknek kiskorúsága ugyanez okból meg van hoszszabbítva, 128. §., akkor ennek úgy a jogképesség szempontjából, mint a cselekvőképesség szempontjából állania kell az eljegyzésre is. Hiszen ezek a kérdések az eljegyzés körül szintén a ht. „alkalmazásában" merülnek fel.