Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 7. szám - Tomcsányi Móric: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog
298 IRODALOM ez az ügyvédség hivatása a nyugdíjkérdésekben. Ennek az összeállásnak egyedüli módja a kirovó-kiosztó megoldás. Amit összead a kar, akkor, amikor összeadja, azt felosztani a rászorultaknak részben vagy egészben. Az ügyvédség már megvalósított ilyesmit sikerrel: az ügyvédet eltemetik a temetéstájt összeadott pengőkből. Mennyivel inkább megvalósítandó ez az ügyvédek hátramaradottainak és a nyomorba jutott ügyvédeknek ellátás érdekében állandósággal, — temetés előtt. Hiába hangoztatják azok, akik fent vannak, hogy az ügyvédségtől bevételezni a pénzt nem lehet, ha nem nyújtunk a jövőre biztosítékot tőkegyűjtéssel és tőkék kamatoztatásával. Nem lehet? Nem lehet? Hát eddig lehetett? Lehetett két évtizeden át bevenni a nyugdíjintézet részére és nézni, hogv elsülyed a töke. Lehetett bevenni a többszörözésre ezreket és elsorvadtatni a semmibe az ezreket? Törvény kényszeríti az ügyvédet, hogy az ügyvédi nyugdíjintézethez hozzájáruljon. Törvény kényszerítheti erre az ügyvédet akkor is, ha a hozzájárulásokat egészben vagy részben az ügyvédség nyomorgói közt felosztják. Avagy csakis akkor lehet kényszeríteni az ügyvédet, ha azt érzi a fizetéskor, hogy úgyis elúszik a pénz? Merjük elmondani, hogy az ügyvéd, aki összekuporgatja a filléreit, hogy befizesse a nyugdíjintézeti járulókot. készségesebben fogja befizetni, ha tudja azt, hogy a befizetett pengőhöz ügyvédek hátramaradottjai tényleg hozzájutnak. A lelkiismeret kérdése lesz és a becsület kérdése és a kartársi összetartás kérdése lesz, /hogy senki el ne vonja a kenyeret az ügyvédözvegyektől azzal, hogy nem fizeti be a járulékot. Elleniben ma, amikor a felgyüjtendő tőke biztonságában való hit anynyira (megrendült — és méltán!- — úgy látszik — nem ennyire lelkiismereti és becsületbeli kérdés az, hogy egy bizonytalan jövőnek átadandó bizonytalan tőkét gyarapítson az ügyvéd, — helyeztessék el az a tőke a világ bármely valutájába, a világ bármely értékpapírjába, vagy a világ bármely ingatlanába. Kurtán: az egész nyugdíjkérdés csak a szív kérdése, nem a hideg számításé és a még hidegebb spekulációé. „Itt gyors segély kell!" Tomcsányi Móric: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog. Tomcsányi Móric, a Pázmány-egyetemen a magyar közjog ős közigazgatási jog tanszékének tanára, az utóbbi években irodalmi munkásságát főleg közjogi és közigazgatási jogi kézikönyvek írására szentelte. Régebben számos kiváló monográfiát írt, így: A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban (1905), Önkormányzat és decentralizáció (1911), Közigazgatási jogviszony (191i2), Magánjogi elemek a közigazgatásban (1912), Jogerő a közigazgatási jogban (1916) stb. Ezeket a monografikus dolgozatait akarja betetőzni azokkal a kézikönyvekkel, amelyeiket az utolsó évtizedben bocsátott közzé. Kétségtelen, hogy az egyetemi tanárnak kötelessége nemcsalk tudományának részlet/kutatásokkal való előrevitele, hanem az is, hogy hallgatóságának tankönyvet adjon kezébe. Ezt a kötelességet teljesítette Tom—ai IRODALOM