Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Tomcsányi Móric: Magyar közigazgatási és pénzügyi jog

IRODALOM 299 csányi, amikor az utóbbi években páratlan szorgalommal dolgozva, egymás után adta ki terjedelmes kézikönyveit. 1926-ban jelent meg Magyar Közjog (Alkotmányjog) c. munkája (316. lap), valamint A magyar közigazgatási jog alapintézményei c. mű (402 lap). 11932-ben hagyta el a sajtót Magyarország közjoga c. kézikönyve, mely a Magyar Közjog c. munkának második, bővített kiadása (547 lap). Végre most látott napvilágot Magyar közigazgatási és pénzügyi jog című könyve (380 lap). Tomcsányi maga mondja előszavában, hogy e munkájával elkészült közjogi trilógiájának zárókötete; az első kötet a közjog, a második a közigazgatási jog általános része és a harmadik a közigazgatási jog különös része, amely most jelent meg. A közigazgatási joganyag Tomcsányinál ilyen módon két részben van feldolgozva és ebben a két részben teljes egészet alkot, amely még a pénzügyi jogot is magában tartalmazza (összesen 880 lapon). A közigazgatási jogterületen a háború utáni törvényhozás olyan gazdag, hogy a háború előtt megjelent közigazgatási jogok — legalább is tételes részükben — ma már alig1 használhatók. A háború után Márffy Ede és Kmety Károly adott ki teljes közigazgatási jogi kézikönyveket. Ezeket követi most Tomcsányi munkája. Mindjárt megállapíthatjuk, hogy ez a munka jellegében eltér előzőitől, mert kísérletet tesz elméleti alapokon építeni fel a közigazgatási jog rendszerét. Bár ép a közigazgatási jog különös része ebben az irányban aránylag kevés alkalmat látszik nyújtani, Tomcsányi mégis megtalálja a módját annak, hogy a közigazgatási jog egyes tételes részeit, a szakközigazgatási jog egyes ágait elvi alapokra építse fel. Nem bocsátkozik apró részletekbe; fő igyekezete a fontosabb szabályok kiválasztása és azoknak helyes arányba hozatala. A rendészet fogalmánál, a kihágási bíráskodásnál és másutt is elég részletes elméleti alapvetést ad. Kétségtelen, hogy a közigazgatási jog is tudomány és ezt a tudományos jelleget állandóan ki kell domborítani. A közigazgatási jog különös része — a pénzügyi jogot nem számítva — a jog- és államtudományi karóik tanulmányi rendjében eddig meglehetős mellékes szerepet játszott. Tomcsányi érdeme, hogy e tekintetben új utat vág és igyekszik a jogtanuló ifjúságot legalább a szakközigazgatási jogok főbb elveivel és tételeivel megismertetni és ilyen módon a gyakorlati közigazgatási vizsga alapját megvetni. Más kérdés, hogy a Tomcsányi által vont mérték a közigazgatási pályák igényeire nézve teljesen kielégítő-e. A munka arányaira jellemző, hogy Tomcsányi kézikönyvében az iparjog 49 lapot, az egész pénzügyi jog 88 lapot vesz igénybe. Csalk természetes, hogy ilyen terjedelem mellett ezekben a részekben inkább csak vázlatról lehet szó. Ez a vázlat alkalmas lehet arra, hogy a joghallgatót a közigazgatási jog tudományába bevezesse, de alig tudja a tanulóban a kutatási vágyat felébreszteni s így inkább mint a vizsgára készülés segédeszköze jön számba. Amikor a jog- és államtudományi karok a szorosabb értelemben vett jqgi (azaz bírói és ügyvédi) pályákra a részletekre is kiterjedően készítenek elő, igyekeznünk kell ezt a mértéket a közigazgatási pályára törekvőknél is elérni és biztosítani. Ebben a tekintetben a közgazdaságtudományi kar közigazgatási szakosztályának tanulmányi rendje véleményem szerint