Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A szakértőbizonyítás

MEGJEGYZÉSEK 297 az ügyvédekben — akik a bíráknak kartársai in jure — az a gondolat, hogy az anyagiakban nagyon szerényre fogott, de a nagy szerényét biztonságban élvező bírák talán elvesztették érzéküket azok iránt, akiknek ami csekély jut, az is a legteljesebb módon bizonytalan. Akiknek nincs hóelsejéjük, amikor a bárha keveset, meghozza a pósta. Gyötrelmes volna, ha ilyen érzés venne erőt az ügyvédi karon, azon a karon, mely mindig hangot adott, hangos hangot a bírói kar érdekeinek, — anyagi érdekeinek is. Egy kis megrendülést kérünk túlnan is, amikor híre érkezik annak, hogy egy derék, tisztes ügyvéd a feleségével együtt halálba ment. Egy kis megrendülés — és nem lesznek „miskolci ügyek". Sz. * A kisközgyülésről és az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről úgy hírlik, törvényjavaslat készül. A kisközgyűlés kevéssé érdekel bennünket. Helyi érdekű ügy ez, kevés jelentőségű. Elvolt a magyar ügyvédség, főleg a budapesti — mert hiszen csak erre vonatkozik — a kisközgyűlés nélkül, ellehetne ezután is nélküle. Kinek árt? — kinek használ? — hogy nagy-e a közgyűlés vagy kicsi. Nem volt baj, ha a nagy közgyűlés turbulens volt is, nem lesz baj, ha a kisközgyűlés csendes lesz. Ám a nyugdíjintézet! Égető sebe ez az ügyvédségnek! Nem is az ügyvédeknek, hanem — ami még égetőbb seb! — az ügyvédek özvegyeinek és árváinak. Hogy erre a sebre nem találnak gyógyítást! Hogy ezt a kérdést hogy tudják érdektelenül nézni fent. Fent! Mert csak azok nézik így, akik fent vannak; fent társadalmilag, fent vagyonilag, fent az ellátottság kényeiméiben és nyugalmában. Pedig csak azok szemével volna szabad nézni ezt a kérdést, akik lent vannak. Akik lent várják a megváltást fentről: a letörtek, a kétségbeesettek. Fent a messze jövő szempontjából nézik, azéból a jövőéből, amelybe senki ibele nem lát, amelyet senki nem ismer, amelyben senki se bízik, csak akik fent vannak, — még fent vannak. Hát nem volt elég az elmúlt 15 év tapasztalata arra, hogy belássák fent. hogy minden olyan rendszer, amely csak tőkegyűjtéssel és csak a felgyüjtött tőke kamatával akarja megoldani az ügyvédi nyugdíjkérdést, ingoványos alapra telepszik, megbízhatatlan zsombékra. Hát ki kell mondani őszintén: tizenöt éven belül egyetlen egy napra se sikerült biztosítani az állandóságát annak a vagyoni alapnak, — annak a felgyújtott tőkének, — amelyből az ügyvédnek és főkép az ügyvéd hátramaradottjainak ellátást akartak biztosítani. Miért vannak hát telítve fent azzal a hiu fantáziával, hogy most újból erre az alapra és csakis erre az alapra kell helyezkedni és hogy emiatt szabad éheztetni és kétségbe vinni azokat, akik az ügyvédi nyugdíjintézettől várják a puszta kenyeret. — igen, az utolsó falat kenyeret. Még most se látják be fent, hogy hiába várják az ügyvédek özvegyei és árvái a támogatást a tőke jövedelméből, mert a tőke elúszik az idők árjával. És miért nem látják be még most se, hogy amit várhatnak, azt csak maguktól az ügyvédektől várhatják, az ügyvédektől, akik mégis itt vannak most is és itt lesznek később és akik mindig összeállhatnak arra, hogy ellássák az elhullott kartársak hátramaradottait. összeállni, egymásért lenni i