Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A hitelezők kálváriája

284 GÁL MIKSA megátalkodott boszorkányt, aki imigyen a halálon is ki tud fogni, mindeneknek elrettentéséül, még' ugyanazon az évben, vagyis 1745-lben Kőrispatak nyilt piacán máglyára tettttík. Ott aztán meg is égett végérvényesen. Nemes Dés város tanácsa 1723. szeptember 24-én olyan értelmű ítéletet hozott, hogy arra az esetre, ha a tanúk közül legalább heten a szintén boszorkánysággal vádolt Szaniszló Borbára fejére esküsznek: a vádlott tűzzel megégettessék. Ha nem esküsznek rá heten, akkor vízben próbáltassák meg és ha a vízben lemerül és vizet hoz ki a szájában, akkor mentessék fel a vád alól, ha pedig nem hoz vizet, akkor ott haljon meg. Ekkor azután az történt, hogy egyetlen tanú sem esküdött a leányzó fejére, miáltal a tűzhaláltól megmenekedett. De aztán vízbe dobták a vízpróba irányában, amikor is ,,több versen át" vizet hozott ki a szájában, minek folyamán a vád alól feíoídtatött. Ámde Szaniszló Borbára a megmenekülése után sem javult meg, tovább boszorkánykodott, miért is már három esztendő múlva Dés város törvényszéke 1726. szeptember 20-án újabb ítéletet olvasott a bűnben megátalkodott asszony-személy fejére. Ebben azt is megállapította a nemes tanács, hogy ennek a lidérccel cimboráló nőnek 3 év előtti vízprólbája is, nem egészen a maga rendjében vitetett véghez, de mert csakugyan vizet hozott ki a szájában, akkor fel kellett menteni. Minekutánna azonban a feloldás óta a gonosz cselekedeteit megújította és ártatlanságát maga sem erősítette, most már végérvényesen — tűzzel égettessék meg. A borzalmas halálos ítélet foganatosítására mindjárt ki is küldötte a tanács a bizottságot, melynek vezetése mellett nagy máglyát raktak Dés piacán és 1726 őszén kinos tűzbalálnak adták a megrögzött boszorkánynak tartott szerencsétlen asszonyt. A HITELEZŐK KÁLVÁRIÁJA Irta: GÁL MIKSA, bankigazgató. Az első úgynevezett gazdamoratorium befagyasztotta a mezőgazdasági hitelek nyújtásával foglalkozó pénzintézetek rövid lejáratú hiteleiket. Az adózók részben a FOB, részben a moratórium védő sáncai mögé bújtak s passziv reszistenciával várták a fejleményeket. A hitelezők a reájuk bizott és általuk kihelyezett pénzek megimozdításán fáradoztak, behajtási lépéseket a lehetőség határain belül próbáltak folyamatba tenni; a tőkét nem bántották, csak a kamatokat kérték, hiszen nekik is kellett kamatokat fizetni, — hiábavaló fáradság. Tőkeellenes hangulat fejlődött ki s az adósok most már nem is passzive, hanem aktive léptek fel. Ahelyett, hogy iparkodtak volna valahogy teljesíteni, a pénzét hajszoló hitelező ellen jogvédelmet kértek. A 6300/1932. M. E. számú rendelet a gazdaadósságok behajtásának felfüggesztését a III. fejezetben tárgyalja. Megmondja, hogy mily körülmények íközött kérheti az adós a végrehajtási lépések felfüggesztését. E rendelet 22. §-a expressis verbis mondja (2. pont), hogy a hozott határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs s hogy (4. p.) a kérelem elutasítása