Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - A hitelezők kálváriája

A HITELEZŐK KÁLVÁRIÁJA 285 esetén a költségek az adóst terhelik. Azt sehol nem olvassuk, hogy a kérelem teljesítése esetében a költségekért a pénzét hajtó ihitelező a felelős. Ám az az antikapitalisztikus irányzat, amely ma már a gazdákon túlmenően beférkőzött, az ilyen rendeleteiken is túlteheti magát. íme egy példa: „A gyulai kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság az első bíróság végzésének A. János és neje P. Mára végrehajtást szenvedőkről rendelkező felfolyamodással megtámadott részét megváltoztatja, az árverés elhalasztásául kikötött azon feltételt, hogy nevezettek a kamatokat fizessék, mellőzi. Ellenben E. Györgyné végrehajtást szenvedőről rendelkező részben az elsöbíróság végzését helyben hagyja. Végrehajitót végrehajtás terhe mellett kötelezi, hogy A. János és neje végrehajtást szenvedőknek 100 (Egyszáz) pengő folyamodási költséget 8 nap alatt fizessen meg. Indokolás: A becsatolt községi bizonyítvány tartalma szerint a földmíveléssel foglalkozó A. János és neje P. Mária végrehajtást szenvedők 1932. évi búzatermésben a rozsda 6 százalékos kárt okozott és az 1932. évben 21 drb. sertésük s elhullott. Az 1253/1933. tk. számú végzéssel helyesnek kimondott zárgondnotki számadás szerint nevezett végrehajtást szenvedőknek az 1932. évben 22 q első osztályú, 4 q másodosztályú búzájuk és 40 q csöves tengerijük termelt; amivel szemben ki kellett adni az ott írt részletezés szerint 23.98 q búzát és készpénzben 184 P 40 fillért, úgyhogy az ez évi termés, amely különben is zár alatt állott s ekként a végrehajtást szenvedők rendelkezésére nem állott, tiszta jövedelmet nem eredményezett. Ezekből az adatokból valószínű, hogy a mezei gazdálkodással foglalkozó végrehajtást szenvedők nincsenek olyan vagyoni helyzetben, hogy kamatfizetési kötelezettségüket még a halasztás idejére is teljesíteni tudnák, errevonatkozó adatot a meghallgatás során az első bíróság sem állapított meg annak dacára, hogy az árverés elhalasztását nem csupán a halasztás idejére, hanem általában kamatfizetési kötelezettségitől tette függővé. Már pedig a 6?00/1932. M. E. sz. rendelet 20. §-a 4. békezdése értelmében a bíróság a halasztás megadását az adós fizetőképességének megfelelő fizetésekhez kötheti, amiből kétségtelen, hogy a halasztás megadásának feltételéül, ha annak egyébként helye van, a bíróság fizetéseket csalk akkor szabhat meg, ha oly körülményeket állapít meg, amelyekből azok teljesítése valószínűnek látszik. Az elsőbíróság azonban ily körülmények kiderítése és megállapítása nélkül erre vonatkozó indokolás mellőzésével szabta meg a halasztás feltételéül a kamatfizetést, amiért is ezen nyilván jogszabályt sértő rendelkezését megváltoztatni és a halasztás megadásának ezen feltételét mellőzni kellett. Minthogy A. János és neje végrehajtásit szenvedők fel/folyamodása sikerre vezetett, annak költségeiben a halasztás kimondását ellenző végrehajtatót kellett marasztalni." E végzésből látjuk először azt, hogy bár a 6300-as rendelet 22. §. 2. pontjának utolsó mondata szerint felfolyamodásnak helye nincs, a gyulai kir. törvényszék elfogadott és concreto letárgyalt egy közbetett felfolyamodást, de látjuk azt is — és ezen kell legjobban csodálkozni —, hogy az adós által előterjesztett halasztási kérelem teljesítésének felfolyamodási költségeit a hitelezőre hárítja. Nem elég tehát az, hogy a hitelező ölbe tett kézzel kénytelen nézni, hogy követelése napról-napra nő, fedezeteinek értéke napról-napra csökken, hanem ott, ahol evitens, hogy az ingatlan sem az adót, sem a megélhetést, tehát a terhek kamatait sem tudja előteremteni, ott sem érheti el azt, hogy a fedezet leliquidáltassék, hanem kény-