Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Az istenítéletek igazságszolgáltatása

280 ZSOLDOS BENŐ egy efa árpalisztnek a tizedrészét, melyre azonban nem volt szabad olajat önteni, sem tömjént tenni. A pap aztán az asszonyt az „átoknak esküjével" megeskette, majd a most jelzett féltékenységi ételáldozatot az oltáron elfiistölgelte és a kezében levő ,,átokhozó keserű vizet" az asszonnyal megitatta. Ha az asszony csakugyan hűtlenséget követeti el, a víztől megszáradt a teste, ha pedig tiszta volt, semmi baja sem lett. A második módszer, az úgynevezett „kenyérpróba" némiképen hasonló volt az előbbihez s legfőképen a régi angol-szászok alkalmazták. A gyanúsítottnak egy darab száraz árpakenyeret és meghatározott mennyiségű kiszárított sajtot kellett lenyelni, miközben a bírák imádkoztak az Istenhez, hogy ha az illető ember valóban bűnös, a lenyelt kenyér és sajt tegye sápadttá az arcát s okozzon neki kinos görcsöket, mig ha ártatlan: változzék az a lenyelés pillantásában üdítő táplálékká. Hitvalló Edward angol király korában Goodwin-ról, Kent grófjáról jegyezték fel a papok azt, hogy egy rajta végzett ilyen kenyérpróba alkalmával a lenyelt száraz kenyérdarab fennakadt a torkán és a gróf meg is halt. A harmadik istenítéleti módszer volt a keresztpróba. Ennél a bepanaszolt embernek és vele együtt annak is, aki őt valamely büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta: karjaikat hosszabb ideig magasra emelve kellett tartaniok. Ha kimerültség miatt előbb a gyanúsított volt kénytelen karjait leereszteni, akkor bűnösnek találták a vád szerinti cselekményben, ha pedig ugyanez a vádlóval esett meg hamarabb, akkor hamisan vádolt ártatlan embert és ezért bűnhődött. A negyedik módszer a forró és hideg víz-próba.. A sali-frankok törvénykódexe a forró vizet írja elő, ezt azonban 603-ban I. Gergely pápa, 816-ban pedig V. István pápa eltiltotta. Hannover városában azonban századokkal később, egy 1436-iki dekrétumban mégis újraéledt. E forró víz próba szerint a bűncselekménnyel gyanúsítottnak három teljes napig imádkozni és böjtölni kellett, amely idő alatt, ha nős ember volt, a szigorú meghagyás értelmében, a feleségével nem volt szabad beszélnie. Mikor aztán ez az előírt három nap letelt, a gyanúsítottnak meztelen karját egy forró vízzel telt üstbe kellett merítenie; az üst aljáról egy gyűrűt vagy kődarabot kellett kivennie. Most aztán ezt a forró vízből kiemelt kart mindjárt vászonnal körül csavarták, teljesen beburkolták és ezt a burkolatot lepecsételt ák. Három teljes napig kellett annak így érintetlen állapotban maradnia. Ez idő eltelte után eltávolították a pecsétet és felbontották a vászonbuikolatot. Ha már mostan a gyanúsított egész karján az égésnek semmi nyoma sem maradt, ártatlannak nyilvánították. A hideg víz próbáját szintén böjt, imádkozás előzte meg. Aztán a vádlottat egy nagy medencébe, hideg vízbe dobták s ha az minden erőlködés nélkül szépen úszott a vizén, a terhére megjelölt bűncselekményben nyomban- bűnösnek nyilvánították, míg ha a szerencsétlen nem tudott úszni, s víz alá merült, felmentették a vád alól. Az úgynevezett boszorkányperek idején, amint tudjuk, a boszorkánysággal vádolt asszonyokat szintén egyegy hideg vizű tóba vagy folyóba dobták s csakis abban az esetben voltak hajlandók ártatlannak nyilvánítani, ha a varázslatos személy a vízben patkány módjára elsülyedt, amikor aztán már szegénynek csakugyan