Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 7. szám - Marton Géza válasza Nizsalovszky Endre: Objektív felelősség a magánjogi törvénykönyvben. c. cikkére. [4-6/33:141-150.]

274 DR. MARTON GÉZA legminimálisabb kell hogy legyen, ami még a fennforgó körülmények között elkerülhetetlen. Ebben a tekintetben ma óriási fölényben vagyunk még a klasszikusrómai igazságszolgáltatási szervezettel szemben is. A joghoz legtöbbször nem is értő, eljárási szabályokhoz nem kötött, nem indokoló, felelősségre nagyon nehezein vonható laikus ibíró 'helyett ma jogképzett, társadalmi és egyéb befolyások, ellen emberileg lehetőleg védett bíróságaink vannak, kik hivatalos és morális felelősség terhével, részletes és tüzetes eljárási rend szigorú korlátai között végzik a jogszolgáltatást, melyről írásbeli ítéleteikben beszámolni kötelesek, felsőbíróságok, felügyelő hatóságok, jogirodalom, sőt az egész közvélemény ellenőrzése alatt. Ha a rómaiak az ő gyengébb megszervezettségű bíráskodásuk mellett több mint kétezer esztendővel ezelőtt megengedhetőnek látták a „jogbiztosság" feltételeinek tágítását az anyagi igazság jobb érvényesülése kedvéért: akkor, azt hiszem, ezen az úton mi is aggságoskodás nélkül követhetjük, sőt egy lépéssel meg is haladhatjuk őket a mi intelligencia, képzettség, morális megbízhatóság szempont. jából az övékénél feltétlenül magasabban álló bíróságainkra támaszkodva. Természetesen a jogbiztosság nem egyedül az igazságszolgáltató szervezet tökéletességétől függ, hanem annak más, tárgyi feltételei is vannak, melyeknek hiánya a jó bíró munkáját is lehetetlenné teszi. Ezek közé tartozik különösen a jogszabály helyes fogalmazása is. Ez az a pont, melyre Nizsalovszky tekintete szemmelláthatólag irányítva van. Neki, aki a kodifikálás művészetének gyakorlatában nőtt fel, igazán bűn volna rossz néven venni, ha e tekintetben nagyobb követelményeket támaszt, mint talán más tenné. De nézzük csak, hogy áll a dolog ebből a szempontból a mi kérdésünket, a felelősség kérdését illetőleg. Kétségtelen, hogy jogbiztosság szempontjából a legideálisabb rendezés a tárgyi alapon való felelősségtétel, mert ez külsőleg észlelhető, így biztosan megállapítható szempontokra van felépítve. Hisz ez épen az egyetlen ok, amiért az ősjogok olyan mereven tapadtak a tárgyi felelősséghez! — Vele szemben a vétkes felelősségi rendszer legnagyobb fogyatkozásának ép azt ismerte fel az irodalom, hogy a szubjektív, lelki, tehát nehezen ellen őrizhető mozzanatok (szándék, gondatlanság) döntő szerephez juttatásával bizonytalanságot teremt (Beweisnotstand!). amit pl. Müller-Erzbach egyenesen a rendszer rákfenéjének nevez3 s ami elől való menekvést egyedül a felelősség tárgyiasításában látja. Viszont azonban a visszatérés az ősi tárgyi rendszerre csak garanciák teremtése mellett lehetséges, melyek kiküszöböljék azt az e rendszerben btnnrejlő igazságtalanságot, mely ellen épen az ébredező jogtudomány egykor a lelki elemek bevonásában keresett orvosságot. E garanciák közül a legfontosabb, leghatásosabb épen annak a biztosító szelepnek megnyitása, mely a bíró részére lehetővé teszi, hogy a szabály szigorán enyhítsen ott, és annyiban, ahol és amennyiben az egyes eset különös méltánylást követelő körülményei ezt megkívánják. Ennek a biztosító szelepnek kezelését 3 Arch. f. d. Giv. Prax. 1IO6., 317.