Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

228 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. történt volna eddig, csak az, hogy ö 50°/0-ig megnyeretett, ez is örvendetes eredmény a kar kebelén belül. A numerus clausushoz fűzött remények elvileg az eszmény szempontjából tehát nem igazolhatók. Ezt mindenki bevallja teljes őszinteséggel. Mit hozna azonban gyakorlati eredményben? Momentán semmit. Ezt is mindenki elismeri. Talán legtovább ment a reménykedésben Östör barátunk, aki tagadhatatlan igazsággal bebizonyította, hogy ha minden évben csak egynegyed részét jegyzik be a mai statisztikai arányszám szerint jelentkező ügyvédnek, akkor 9—10 év múlva csakugyan kevesebb lesz az ügyvéd. Azonban ez nem elvi igazság, csak számtani, ez csak a kétszerkettő. De mit oldana meg? Különbség-e lényegében az, hogy 3200 vagy 4000, vagy éppen már csak 2600 ügyvéd van Budapesten? Aki csak a számok után indul azt mondja, hogy különbség. Az élet szabályai szerint azonban nem. Ezzel nem lesz általános az ügyvédi jó kereset. Ezzel csak azt érnénk el, hogy az ügyvédi karból a több évtizedes statisztika igazolása szerint — Králik utal erre az ő monográfiájában — ki fog válni megint csak az a tíz százalék kitűnő ügyvéd, akiknek még jobb sorsuk lesz, de a 90°/o ottmarad, ahol eddig volt. A keresetet adó ügyeket ugyanis nem a létszámot esetleg korlátozó hatalmi szó, hanem a versengő élet osztja, amely e téren nem szentimentális és nem követ misericordiánus irányt. És aztán, ha a numerus clausust, a sorompó lezárását, a kötöttséget odáig fokozzuk is, hogy végre oly kevés lesz már az ügyvéd, hogy mindenkinek szükségképpen osztályrészül kell, hogy jusson a nyugodt megélhetés s így a kényelmes megélhetésre lesz bőven ügy és alkalom, hát akkor megszűnt az ügyvéd, mint ügyvéd, Akkor jellegében teljesen hivatalnok lesz azzal a különbséggel, hogy nem sarkalja az előlépés ambíciója és lehetősége, nincs fölötte a hivatalos kontroll, a hivatali főnök, a kényelem ólén tunyává, dologkerülővé, jobb esetben külső pozícióért törtető hiúvá válik: egyszerűen nem lesz ügyvéd. Az ügyvéd olyan, mint a vas, a tűzben, a szenvedésben, a pöröly alatt edződik acéllá és nem ügyvéd az, aki nem küzd az igazságért a fórumon, és a mindennapiért kint a társadalomban. Tehát a numerus clausus díszt igazán nem igér s e mellett nemcsak, hogy ma, de tizenöt és húsz esztendő múlva sem hoz mindenkinek kenyeret. A bibliai idők megszűntek, amikor manna hullott még mindenkinek felülről. Azért meg kell dolgozni, azért küzdeni kell. Ez emberi sors, s az ügyvéd kell, hogy sorsában a legnemzetibb és egyben a legemberibb is legyen. Mi ma csak a nemzet emberi sorsát osztjuk. És tovább: ha egyetemes nemzeti és emberi szempontokból vizsgáljuk a kérdést: hát csak az ügyvédség van nyomorban? Minden szabadpálya gondokkal küzd, az ügyvéd, a mérnök, az orvos, a kereskedő, a gyáros és ma még a földbirtokos is. Horváth Dániel úr őméltósága jegyezte meg a díszes hallgatóság sorában, hogy nem baj, ha valaki leszorul az ügyvédi pályáról, megy gyárosnak, kereskedőnek és iparosnak. Hova?! Állnak a transzmissziós kereItek, nem füstölögnek a gyárkémények, hidegek a kazánok, lehúzva a kereskedők redőnye, tétlenül hever sok iparos szerszáma és csakugyan nemcsak a fiatalság, de a felnőttek serege is azon a ponton van, hogy felvegye a nyomornak barna szennyes ingét. És még egy tényre mutatok rá. A fiatalság az hirtelenebb elhatározású. Méltóztassanak álnézni a budapesti kir. ügyészség fogházának lajstromát. Fiatal gyerekek, történelmi neveket viselő ifjak ülnek ott — kommunista eszmékért. A fiatalságnak eszmény kell. Ha a régit cserben hagyjuk — újat keres téves utakon. A fiatalságnak elvi igazság és ennek szabad érvényesülése, nem pedig sorompó kell és egészen bizonyos, hogy a sorompó, mely a numerus clausust hozza, bár nemzeti színekkel int is feléjük, a veresek karjaiba fogja őket elriasztani teljesen. A biíurkáció? Ez is érzéki csalódás. Hogy ha a kenyér a maga teljességében, mikor az élet, a verseny osztja el, nem elég 6000 éhes szájnak, vájjon ha megosztom a számot és ezret vagy ötszázat teszek az egyik oldalra és annak vágom le a kenyér egy részét és a többi részt pedig meghagyom a másiknak: változik-e anyagiakban a helyzet? Szerintem nem. Talán felszínre kerülne valami éppen a független ügyvédnél leginkább visszatetsző beteges törekvés a