Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

226 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. bizonyítékot szolgáltatnia. A gyakorlatban azonban az írásbeli vizsga eredménye súlytalanná vált. Végül azon emelkedett és nagy értékű gondolatokkal kapcsolatban, amelyeket az ügyvédi képviselet jogának fórumok szerint való megosztisáról hallottunk, kívánom megjegyezni, hogy ha egy ilyen rendszer a mai viszonyok között a szervezeti jogba beilleszthető volna, ez önmagában, természeténél fogva a túlzsúfolt ág megszüntetésére kihatással nem járna, inkább az ügyvédi kereset talán helyesebb elosztását eredményezné. Amennyire azonban a kar helyzetét megítélni módomban van, úgy látom, ilyen reformok minden magas erkölcsi tartalmuk és jelentőségük mellett is, csak jobb és boldogabb időre valók. A karnak ma legalább 95°/0-ánál az életfeltételek úgy vannak megszabva, hogy az érdekeltek képviseleti joguk teljességének kihasználására reá vannak utalva. Ettől eltekintve, kérdés, hogy hazánkban, ahol a jogkeraső közönség felesleges terhelése címén még egy okirati kényszer javaslat is lehullot a napirendről, vájjon a pereknek trifurkációs költséggel való megterhelése megértéssel találkoznék-e? Ha azonban a gondolat realizálható, akkor a reformok erkölcsi hatásai a kar tekintélyének emelése érdekében olyképpen volnának kiépítendők, hogy a táblai bíráknak legalább egyharmada táblai, kúriai bíráknak egyharmada pedig kúriai ügyvédek sorából nevezendők ki. A kari túlzsúfoltság kérdése azonban nem tűr késedelmet, és nagy hibába esnék a kar, ha a módszer tekintetében ezúttal sem volna képes egységet mutatni és ezzel feladná azt a befolyást, amely a megoldás irányítása tekintetében őt megilleti. Én a magam elgondolását, a felfogásbeli különbségek kiegvenlítésére szántam abban a meggyőződésben, hogy ezzel a kívánatos felfogásbeli egység ügyének kialakulását szolgálom. A koncessziós megoldások sohasem tökéletesek. A magaméról sem állítom. De mindenesetre jobb helyzetet teremtenek, mintha semmi sem történik, — ami meg nem bocsátható bűn volna — vagy ha messzire vezető kerülő utak labirintusain keresztül keresnők a megoldást. És hagyjuk el a korlátozást ellenző érvek közül azt, hogy ez nekünk úgy sem használna, amely érvelés nem is méltó hozzánk. A kar nagy erkölcsi hagyományok tiszta levegőjének köszönheti életét; ebben a légkörben élünk ma is, ennek fertőzéséért aggódunk és ezt a légkört kell, ha lehet nagyobb tisztultságban a jövő kari generáció élete számára megtartanunk. Dr. Medvigy Gábor ügyvéd: Azt hiszem, de úgy is érzem, hogy nem válik szégyenemre az, hogy az elnök úr részéről már a szóra hívásnál jeleztetett, hogy nem vagyok híve a zárt létszámnak, a numerus claususnak. Csatlakozom a magam részéről is azokhoz a hálás szavakhoz, amelyekkel a felszólaló urak mindenike adózott a Kúria Kegyelmes Elnökének. Ezekhez egy kérést kell fűznöm. Azt nevezetesen, hogy egyúttal elnézést is kell kérnünk, hogyha a legjobb szándékkal szemben,amennyiben ez csakugyan a numerus claususra irányulna, olyan határozott ellenállást méltóztatnak tapasztalni részünkről, amely már a konok megátalkodottság jelének látszik. Ne méltóztassanak azért tőlünk, az ügyvédi kartól elfordulni és megvonni azt a szíves, szinte lelkes elismerést, amely a mi kérdésünket nemcsak a miénknek tudja, hanem azt úgy jellemezte, hogy a nemzet kérdése és érdeke is. Azt hiszem, hogy az ügyvédi kar kebelén belül a két tábor között az osztályt nem is a kérdés elvi része szabja meg, hanem inkább az egyéni beidegzettség, hogy ki mennyire képes egocentrikus elgondolásra is. Szerintem az igazi vérbeli ügyvéd, aki lélekből, „agya és szive szerint" is ügyvéd, — amint az imént Beck Salamon kifejezte — az felette van az egocentrikus szempontoknak és nem rögződik le a karnak és általán a mai életnek a nyomorúságához és az nem is lehet a numerus clausus híve. Tagadhatatlan ugyanis, hogy nemcsak a nemzet, — hiszen a mi nemes hagyományú nemzetünk áldozat ebben — hanem az egész világ válsággal küzd, éspedig elsősorban az elvek és eszmények válságával. És azt tartom, hogy a két válság között nem is gazdasági válság az elsődleges, hanem állítom, érzem, meggyőződéssel tudom, hogy egyenesen az elvek és eszmények válsága vonta maga után a karunkat