Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

202 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. annak a lelki finomságnak a megkövetelését, amely öt méltóvá teszi arra, hogy egyenrangú faktora legyen olyan tesületeknek, amelyeknél nem nehéz ilyen nívón állni, mert hiszen kinevezés alapján szelektálják őket, száz pályázó közül a legarravalóbbakat. És dicséretünkre legyen mondva: nálunk ilyen szelekció eddig nem volt és mégis ezen a téren igazán nem kell szégyenkeznünk. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ne törekedjünk a jobbra. Ennek a szelekciónak a végrehajtását, igenis, már az egyetemre való felvételkor is eszközölhetni. A középiskolai bizonyítványnak a tanulás eredményén kívül, a magaviseletnek sztereotip és sablonos osztályozása mellett, valahogyan a nyolcévi mindennapi érintkezés alapján talán lehetne valami közelebbi minősítést is adni a kikerülő fiatalemberek részére. És nem lehetne az egyetemi oktatás során közelebb jönni ahhoz a hallgatóhoz az egyetemi tanároknak? A szemináriumokban, azok kötelező hallgatásával kapcsolatban nem lehetne abba a helyzetbe hozni az egyetemi tanári kart, hogy ne csak tudást csepegtessen az ifjúságba, hanem jellemileg és társadalmilag is nevelje őket? És továbbmegyek: a pálya további során a főnök nem bizonyíthatná a nála bejegyzett ügyvédjelöltről, hogy az megfelelő ügyvéd lesz-e? A jelölti időszaknak sem szabad azzal kitelnie hogy végrehajtani küldjük a jelöltet, aztán mikor referált, akkor otthagyjuk és végezze a maga robottját. Bizony itt visszakívánom a régi időt; a jelöltnek talán egy kis lealacsonyítást jelentett, amikor a gyufagyújtástól kezdve mindenütt ott állott a főnöke mellett, de ott azután rá is ragadott a főnöktől az, amit el kellett, hogy sajátítson. És talán nem mindenki alkalmas arra, hogy jelöltet neveljen. Igenis, meg kell szelektálni azt is, hogy ki legyen jogosítva jelöltet bejegyezni. Méltóztassanak megengedni, hogy a részletekkel ne íoglalkozzam most, hanem csak az elvekre mutassak rá. Megpendítjük az eszméket, hogy kialakuljon valamilyen alaptendencia egyfelől, annak a kidolgozása azután nem egy ilyen plénumnak a feladata. Ugyanilyen módon a helyes ügyvédnevelés és a kiválasztás megvalósítása érdekében vissza kell állítani az ügyvédhelyettesi intézményt. Ahány tanárral beszélünk, mind azt mondja, hogy nekik nem az, a feladatuk, hogy a tételes anyagot megtanítsák, hanem jogászi gondolkodást kell a hallgatókba önteni. Ezt koncedálom; a mai tanszabadság mellett az egyetem feladata körülbelül az volna, hogy a tudományos gondolkozásba vezesse be a növendékeket. Ámde kérdem, aki a doktorátust letette és kijött az egyetemről, konyított-e valamit is a végrehajtási, a telekkönyvi, a közigazgatás vagy a pénzügyi joghoz. Bement az irodába és ott kellett neki megmutatni, hogy hogyan kell a telekkönyvet megnézni, mert a mi egyetemi tantervünk szerint és kérdezési rendünk szerint jóformán semmit sem tudott ezekről a dolgokról. Az ügyvédi fiatal generáció csak akkor tud már értékes gyakorlatot folytatni, amikor a tételes anyagnak teljes ismeretében van. Ezt pedig csakis az ügyvédi vizsga letétele után érheti el. Tehát szükséges, hogy amikor ő az ügyvédi vizsga letétele útján a tételes jog teljes ismeretébe jut, hogy akkor kezdjen egy értékesebb praxist, amikor már széleskörű ismereteit a gyakorlat szolgálatába át tudja fényezni, csiszolni. Tehát eljutottunk odáig, hogy most már fel kell venni a Kamarába. Mindenesetre módosítani kell — és itt nem vagyok teljesen egy véleményen Pap József őméltóságával — azt a helyzetet, hogy aki magyar állampolgár, oklevele van és nem börtönviselt ember, hogy azt fel kelljen venni. Ilyen demokrácia és ilyen liberálizmus azért nincsen sehol, mert bármilyen foglalkozásnál a világon a megbízhatóságot, a hivatásbeli arravalóságot nemcsak a kimutatott tanulmányi eredmény szempontjából kell vizsgálni, hanem az ügyvédi hivatásnak, igenis, kell egy különleges jelentőséget adnunk az előkészületi eljárások folyamán, akkor nem lesz nagyon nehéz a Kamara választmányának határozni abban, hogy valaki közéjük való-e vagy nem. Legalább is olyan esetek, amiket most nem lehet elutasítani, mégis csak elutasíthatok lennének. Tudom, hogy sokszor van a választmány abban a helyzetben, hogy az illetőt nem tartja érdemesnek. Egy példát fogok felhozni. Egy ügyvédjelölt egy igényperben a felperes nevében hamis meghatalmazást adott és a bíróság bizonyíték hiányában felmentette jelölt korában. Fel kellett venni, pedig nyil-