Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 203 vánvaló volt, hogy ő követte el. Vannak olyan helyzetek, amikor nem szabad az ügyvédi kart abba a helyzetbe hozni, hogy kényszerülve legyen valakit felvenni. Ha elismerjük azt a tételt,' hogy az ügyvédi karnak a minőségét fel kell javítanunk állami érdekből, akkor nem szabad elzárkóznunk attól, hogy keressük annak a módját, hogy ez a minőségi kiválasztás megtörténhessen. Most elérkeztünk a kiválasztásnak egy stádiumába, amikor már ügyvéd az illető. Itt nem lehet mást csinálni, mint azt, amit a Budapesti Ügyvédi Kamara a legújabb időben folytat, a legszebb fegyelmi bíráskodást kell folytatni. De a fegyelmi bíróságnak lehetőséget kell adni arra, hogy a pénzbüntetések be nem folyásuk esetén felfüggesztéssé legyenek átalakíthatók. Meg kell azt a helyzetet szüntetni, hogy a felfüggesztés túlrövid tartamú legyen, mert ez a gyakorlatban semmitsem ér. Mindig akad jóbarát vagy más, aki odaadja nevét és ezalatt folytatja praxisát. Nincs komolyság abban a büntetésben, ha háromhónapi felfüggesztést szabunk ki. Azután miért ne szelektáljunk olyan módon, hogyha valakinél azt látjuk, hogy már háromszor fegyelmileg büntetve volt, hogy ez tovább is bűnözzön évről-évre. Hiszen jól tudjuk, hogy a fegyelmi ügyek dandárja mindig ugyanazon személyek között forog. Szabad nekünk álliberalizmusból vagy jószívűségből tűrni ezt az irtózatos rombolást. És hogy ennek következtében az egész hivatásról hogyan vélekedik a nagyközönség. Mindezt ennek köszönhetjük. El kellene mozdítani az ügyvédet, aki háromizben is bizonyos természetű fegyelmi vétséget követ el. Most visszatérek az alaphoz. Szélesíteni kell a medret, és igenis, elvárjuk, hogy odahelyeztessék a súlypontja az ügyvédkérdés szanálásának, hogy az elvett munkaterületeinket visszaadják. Itt hiába mondják, hogy ezt már nem egyszer hallottuk; követelni kell addig, amíg meg nem értik. Itt vannak az inkasszó-irodák. Nem tudom, hogy Budapesten mi a helyzet, de hogy vidéken ezek micsoda romboló hatást váltottak ki, az éppen arra rászorult ügyvédek keresete szempontjából, arra talán nem is kell rámutatni. Hát kereskedelmi tevékenység ez? Hát ipari tevékenység az inkasszálás? Hát szabad erre iparengedélyt kiadni, még ha részvénytársaság formájában is működik egy ilyen vállalat. Nem szabad megengedni, és oda kell hatni az igazságügyi kormányzatnál, hogy ezeknek az iparengedélyeknek a kiadását akadályozza meg a kereskedelemügyi és belügyminisztérium útján. Ott vannak a tanácsadó irodák. Ahogy az orvosok tiltakoznak a betegpénztárak felállítása ellen, éppúgy kell nekünk is tiltakoznunk az ellen, hogy konglomerálhatók legyenek egyes kezekbe bizonyos kérdések. Maga a Kamara felállíthat ilyet, esetleg a bírósággal karöltve. Csak megemlítem az okirati kényszer kérdését, amit feltétlenül be kell hozni, ha nem is a tervezett formájában, hanem úgy, ahogy megjegyzéseinket az ankéten megtettük. Megemlítem azt, hogy a Debreceni Ügyvédi Kamara multévi jelentésében részletesen kifejtettük és okmányokkal igazoltuk, hogy az ingatlanforgalmi irodák milyen címen és jogon lépik túl közvetítési tevékenységük kereteit. Milyen alapon állhat meg a földmivelésügyi kormány azon rendelkezése, hogy ezek jogosítva vannak adásvételi szerződéseket készíteni, telekkönyvi bekebelezéseket eszközölni. Blankettájuk szerint 10°/0 jutalékot kötnek ki maguknak az eladási árból, 5°/o-ot az eladótól, 5°/o-ot a vevőtől, és akkor odaírják, hogy a szerződés készítése és a telekkönyvi átírás — díjmentes. Ugyanezt az ügyvéd elvégzi 2°/o-ért és le is bonyolítja az egészet. Szabad várni egy percig is az ilyen kérdés orvoslásával? Ott van a jegyzők kérdése. Csodálkozom, hogy a szaklapok figyelmét elkerülte a Belügyi Közlöny legutóbbi száma. Ebben a jegyzői magánmunkálatoknak egy gyönyörű elismerése foglaltatik. Ugyanakkor, amikor a belügyminiszter úr éppen ellenkező irányban adott nekünk biztatást, ugyanakkor egy államtitkár aláírásával megjelent a jegyzői munkaköröket és a magánmunkálatok díjazása felszámítását szabályozó rendelet. Méltóztassanak utánanézni és meggyőződni, hogy minő súlyt lehet tulajdonítani egy-egy kilátásba helyezett akciónak. Azt mondják, hogy a jegyzői magánmunkálatok kérdése megoldásának két akadálya van: az egyik a pénzügyi, a másik a politikai kérdés. 14*