Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

182 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. tánytalan esetekben. Esetleg fel is lehetne emelni a létszámot. Ezek a legapróbb kérdések, de ezek szoktak a legfájóbbak lenni. A bifurkáció kérdésével érdemes foglalkozni, a verseny és az idősebb kartársak szempontjából. A mai versenyben az marad le, aki a modern kenyérkanyarítás munkájában kevésbbé tud résztvenni és nem érvényesül. Pedig a bölcs tapasztalat és tudás és a megszolgált erkölcsi tekintély az, ami legjobb védője minden igazságszolgáltatásnak. Méltányos és igazságos tehát, hogy egy bizonyos kort elért ügyvéd, a maga kenyerének biztonságában élhessen. Ez valamennyiünk érdeke, és el kell ismernünk, hogy ebben egy nagy és egyenlő igazság lenne. Ugy képzelem megoldani a dolgot, mint hogyha valakit bíróvá neveznek ki, a mai törvények szerint nem lehet bizonyos időtartam kimutatása nélkül, amit mint ügyvédnek, vagy másnak kellett eltöltenie, nem lehet rögtön táblabírónak vagy kúriai bírónak kinevezni, ellenben az ügyvédjelölt mehet rögtön a Kúriára tárgyalni. Sohasem felejtem el, hogy egynapos ügyvédjelölt koromban teljesen elkészülve tárgyaltam a Kúrián, jól végeztem el a dolgomat, tehát nem az elkeseredés beszél belőlem, de sohasem felejtem el, hogy fiatal jelöltkoromban én akartam kioktatni a megőszült kúriai bírákat. Bizonyos, hogy aki egyszer a diploma birtokában van, az még nem mind egyforma. Meggondolandó, hogy nem kell-e még ilyen megkülönböztetést tenni a táblán is. Ugy képzelném, hogy legalább is az az időmúlás meg legyen az ügyvédeknél, ami szükséges a táblabírói kinevezéshez vagy a kúriai kinevezéshez, hogy ő eljárhasson a táblán, illetőleg a Kúrián, és az is kérdés, hogy elegendő-e ez csupán. Azt hiszem, hogy nem elegendő. Ha valaki öt évig bejegyzett ügyvéd volt, de soha életében ez alatt az idő alatt nem végzett olyan munkát, amely érdemesítené arra, hogy táblai ügyvéd legyen, — nevén nevezem a dolgot — vagy kúriai ügyvéd legyen,-akkor, ha valakinek letelt az ideje, legyen mód és alkalom arra, hogy az illetékes elsőfokú, mondjuk törvényszéki fórum megtegye a maga nyilatkozatát, de ezzel sem elégedném meg, hanem azt mondanám, minden táblának legyen joga megállapítani évenként azt a létszámot, amelyen belül felveszi az egyébként alaki feltételekkel rendelkező ügyvédeket a táblai ügyvédek névjegyzékébe. Méltóztassék megengedni, sokszor az ilyen gondolatmenet, ha nem fogadtatik is el, helyes megoldásra vezethet, A táblai ügyvédek, akármelyik tábla vette is fel, bármelyik tábla területén is eljárhatnak. Kúriai ügyvédek azok lehetnek, akiknek felvételét a kir. Kúria határozza el. Most jön az a kérdés, hogy mindezt csak légüres térben lehet elképzelni, mert szerzett jogokat nem lehet elvenni. Idevonatkozólag egy ötletet vetek fel. Méltóztassék vele foglalkozni. Mi lenne akkor, ha csakugyan megvalósítjuk a táblai és kúriai ügyvédek minősítésének intézményét, ha azt mondanók, hogy ezúttal öt évre szól ez a megbízás és öt évenként újakat és újakat kell megbízni. Ez is egy megoldás, nagymértékben enyhítene azon a versenyen, amely ma fennáll, és viszont nem teszi lehetetlenné azok helyzetét, akik oda ma nem mehetnek be. Ha tovább megyek, akkor el kell gondolni azt is, hogy ez bizonyára az ügyvédi karnak java lesz, akik az ügyvédi kar bizalmát is birják, akiknek szerepet kell adni az ügyvédi kamarák vezetésében i;s és ezekből az ügyvédekből lehet kiválasztani azt a fórumot, aki birván nem az igazságügyi kormány, hanem a független bíróság megbecsülését és ennek következtében bizalmát, de ugyanakkor kartársaiknak is a bizalmát, mert kamarai felterjesztés nélkül senkit sem lehetne táblai vagy kúriai ügyvéddé meghívni; ezekre lehetne bízni mindazokban a kényes kérdésekben a döntést, amikor a zártszámba való felvételről van szó. Ezek a gondolatok talán újak, talán merészek, de mindenesetre elérik, hogy gondolkodásra késztetnek. Mi maradna most a többi ügyvédnek? Maradnának a többi területek. Ezeket szaporítani kellene. Meg kellene állapítani, hogy ügyvédjelölt csak egyes bíróságoknál járhatna el, az ügyvédhelyettes eljárhatna a fellebbviteli bíróságoknál és mintegy átmenetet alkotva ügyvédjelölt és ügyvéd között, lehetségessé tenné az ügyvédhelyettes külön alkalmazását.