Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

176 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. lemét egyenesen a züllés útjára vinné. A végfejlemény minden valószínűség szerint a kormányi kinevezés lenne." Ezeket az aggályokat azzal egészítem ki, hogy úgy a kamarában (különösen a budapestiben) a választmány nem is ismerheti a jelölteket, a kis kamarák autonóm önkiegészítése pedig fokozott mértékben váltaná ki a Nagy Dezső által jelzett veszélyeket. Kül önösen elhibázottnak tartom Östör tervezetének azt a constructióját, hogy a választmány határozata ellen fellebbezésnek legyen helye a Kúria Ügyvédi Tanácsához. Nincs ügyvéd, aki ne ismerné el, hogy a Kúria Ügyvédi Tanácsa mintaszerűen látja el a fegyelmi bíráskodást. De a fegyelmi bíráskodást tárgyi tényállás alapján, mint bíróság látja el. A kar önkiegészítése kérdésében azonban azt kellene felülbírálnia, amit a választmány, ,,az összes körülmények mérlegelése mellett, legjobb belátása szerint" határozott. Már pedig az Ügyvédi Tanács tagjai, különösen annak bíró tagjai nem fogják ismerni és nem is ismerhetik az „összes kürölményeket" ,,a legjobb belátás"-t pedig éppen nem bírálhatják felül. A numerus clausus elé torlódó ezek a leküzdhetetlen nehézségek adják a magyarázatát annak, hogy azt eddig nemcsak, hogy sehol sem valósították meg, hanem ahol volt (Jugoszlávia), ott ép a legújabb rendtartást megszüntették. Ezek a meggondolások vezetik a magyar ügyvédi kart, midőn nagy többsége erőteljesen állást foglalt és foglal a zárt létszám ellen. Ez állásfoglalás azonban csak azt jelenti, hogy aki már megszerezte az ügyvédi diplomát, azt nem lehet az ügyvédi pálya elől elzárni. De nem jelenti, hogy nem kellene korlátokat felállítani az egyetemen és az ügyvédjelölti bejegyzések terén. Erről a részletes javaslatok kapcsán fogok beszélni. A zárt létszám után áttérek a második kérdésre: új ügyvédi rendtartás megalkotását sürgessük-e, vagy elégedjünk-e meg néhány égetően sürgős kérdés megoldásával. Nézetem szerint csak az utóbbiról lehet szó. Legelsősorban azért, mert az ügyvédi kar helyzete annyira katasztrofális, hogy a leggyorsabb segítségre van szüksége. Már pedig a gyökeres reformot, új ügyvédi rendtartást pár hónap alatt nyélbeütni nem lehet. Az idő nem is alkalmas egy új rendtartás tető alá hozására. Gyökeres reform nem képzelhető anélkül, hogy a) az állam, b) a jogkereső közönség, c) maga az ügyvédi kar ne hozna nagy áldozatokat. Erre pedig ma gondolni sem lehet, Uj ügyvédi rendtartás azért sem szükséges, mert az ügyvédség szervezetéhez nem kell nyúlni. A kamarai rendszer bevált, bifurkációra gondolni sem lehet, ha tehát a numerus clausus gondolatát is elejtjük, akkor csak a ma érvényben levő ügyvédi rendtartás sürgős novelláris kiegészítésére van szükség. És ezzel elérkeztem felszólalásom legnehezebb részéhez, a negatívumok után a pozitív indítványokhoz. Száraz felsorolásra szorítkozom minden indokolás nélkül. Az egyetemekre való felvétel feltételei lényegesen szigorítandók. A jogi fakultás azt indítványozza, hogy a felveendő elégséges érettek száma ne legyen nagyobb, mint a tényleg felvett kitűnően és jelesen és jól érettek együttes száma. Ez oly indítvány, melyet a selectio érdekében esetleg átmeneti időre az ügyvédi kar kell, hogy támogasson. 2. Az egyetemi oktatás keretében sürgős a szigorlók ,,vándorlásá"-nak eltiltása. Magyary Zoltán a jogi oktatás reformjára vonatkozó tervezetében azt indítványozza, hogy a szigorlatok csak azon egyetemeken legyenek letehetők, amelyen a jelölt utolsó két érvényes félévét hallgatta. Annak a jellemzésére, hogy ez az indítvány mennyire fontos és szükséges, elég annak kiemelése, hogy a szigorlatokon a bukások arányszáma Budapesten 50°/o, vidéken 25 °/o, holott Budapesten a jelesen és jól érettek arányszáma körülbelül kétszerese a vidéki egyetemek arányszámainak. Ez azt