Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A fegyelmi bírósági ítéletek kötelező ereje a munkaügyi perben

A MAGYAR JOGÁSZEGYLET ANKÉTJA. 175 Juhász Andor kúriai elnök úr évnyitó beszédében rámutatott arra, hogy az ügyvédi kar megmentése közérdek, nemzeti érdek. Ez az évnyitó beszéd, melyben magyar bíróság vezetője a legnagyobb melegséggel és elismeréssel nyilatkozott a magyar ügyvédi karról, adott impulsust a mai ankét megtartására. Az ügyvédi kar betegségének diagnózisával régóta tisztában vagyunk. A fokozódó túlzsúfoltság idézte elő a mai katasztrofális helyzetet. Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága nem speciális magyar jelenség. Ugyanezt a tünetet látjuk egész Középeurópában. Következménye ez a gazdasági válságnak és az intellectuális pályák általános túlzsúfoltságának, De hazánkban az általános okokon kívül speciális tényezők még növelték a túlzsúfoltságot. Ezek 1.) az a tény, hogy a kar már a háború előtt is túlzsúfolt volt, aránytalanul több ügyvéd volt nálunk, mint bárhol Középeurópában, tehát régi betegségünk csak fokozódott, 2.) Trianon, 3.) helytelen törvényes intézkedések. Amennyire kétségtelen a diagnosis, annyira bizonytalan a therapía. Hat évvel ezelőtt Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelentette, hogy nézete szerint az ügyvédi karon csak a numerus clausus segíthet, Pesthy Pál megbízásából három tervezet is készült a numerus clausus alapul vétele mellett. Elsősorban tehát állást kell foglalnunk a numerus clausus kérdésében. Nézetem szerint a numerus clausus ellen az érvek hosszú sora hozható fel, amelyek mellett eltörpül az a kis előny, amelyet megvalósítása jelentene. Legrégibb és legerősebb érv a zárt szám ellen az ügyvédi kar függetlenségének megvédése. Mihelyt a kormánynak akár közvetlenül, akár közvetve befolyása van a kar létszámának felemelésére vagy csökkentésére, ezzel a kar elveszti függetlenségét és szabadságát. Már pedig a numerus clausus nem valósítható meg anélkül, hogy a szám kérdésének meghatározásával ne legyen beleszólása az igazságügyi kormánynak, még ha az autonómia keretébe utalja is teljesen azt, hogy a zárt létszámba kik vétethetnek fel. A második érv, hogy az ifjúság mai kétségbeejtő helyzetében egyetlen pályának sorompóit sem lehet bezárni. A budapesti ügyvédek száma évenkint átlag ötven ügyvéddel apad halálozás folytán. A Budapesten bejegyzett ügyvédjelöltek száma ezidőszerint 720. Ha tehát csak a már bejegyzett jelölteket engednők be és nem csökkentenők a budapesti kar tagjainak a számát, akkor is tizennégy évig tartana, míg a már bejegyzett jelöltek fölvétetnének. Viszont az elköltözés, önkénytelen lemondás, munkaképtelenség miatti törlések azonnal teljesen megszűnnének mihelyt a zárt létszám éleíbeíépne. Tehát másfél évtizedig, esetleg három évtizedig teljesen le kellene zárni a sorompót az ügyvédjelölti bejegyzést kérők elől, ami az ifjúság mai helyzetében keresztülvihetetlen. Harmadik érv, hogy a numerus claususnak bármily formában való megvalósítása a kinnrekedő ügyvédjelöltek nagy részét zugirászatra kényszeríti. Ezek a zugirászok összehasonlíthatatlanul nagyobb kárt jelentenének úgy az ügyvédi karnak, valamint a jogkereső közönségnek, mint amily előnyt jelentene tíz-tizenöt éven belül az ügyvédek számának esetleges egészen jelentéktelen csökkenése. Negyedik érv, hogy mihelyt zárt létszám létesítését célzó javaslat napvilágot látna, az új ügyvédek oly tömege árasztaná el Budapestet (nyugdíjazottak, átköltözők, rég töröltek visszatérése stb.) amely messze meghaladná azt az előnyt, amit tíz évig a legszigorúbb numerus clausus jelentene. Az ötödik érv, hogy a zárt létszám technikai keresztülvitele megoldhatatlan. A megjelent három tervezet közül kettő az anciennitás és rokonság útján való kiegészülés. Östör a majdnem tiszta autonóm kiegészítés alapján áll. Ezt a rendszert már 20 évvel ezelőtt következő szavakkal utasította vissza Nagy Dezső: ,,Ez az önkiegészítés volna a legtermészetesebb, valójában pedig a legtülekedőbb korteskedés színhelyévé tenné a kamarát, amely megrontaná annak életét. Minden egyes ügyvéd képet alkothat magának az osztály, felekezeti és egyéni harcok ama tomboló hatásáról, amely az ügyvédség közszel-