Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A jogszabályok rendezése

6 DR. KUHMANN EMIL. A jogszabályok áttekinthető rendszerbe foglalása azonban a jog népszerűsítésének csak az egyik föltétele. Szükséges az is, hogy a jogszabályokat meg is értsék azok, akiket a törvények és rendeletek köteleznek. A jogszabályok stílusa legyen tehát egyszerű, világos és szabatos és kövesse a mindennapi nyelvhasználatot. Nem azt mondom ezzel, hogy a törvények stílusa hijjával legyen az emelkedettségnek, mindamellett szükségtelen, hogy a jogszabályok részére külön nyelvezetet kreáljanak, amelyet csak a kiválasztottak értenek. Gyakran tapasztaljuk, hogy törvényeink és rendeleteink stílusa a magyar nyelv legjellegzetesebb sajátságát: a mondatszerkesztés rövidségét, a kifejezések szabatosságát és tömörségét nélkülözi. Kétségtelen, hogy újabb törvényeink ebből a szempontból már nagy haladást mutatnak és egyiknek-másiknak nyelvezete arra vall, hogy alkotójuk a nyelv tisztaságának megőrzésére tudatosan törekedett. Ujabb törvényeink sem tekinthetők azonban a tiszta és hibátlan stilus mintái gyanánt, holott ilyenekül kellene szolgálniok. Kerülni kellene a tudományos stílust, a hosszú mondatokat, a túlságosan hosszadalmas rendelkezéseket (jelzálogtörvény) és főként mellőzni kellene az utalásokat, mert mindez megnehezíti a törvények megértését. Egyszóval arra kell ügyelnie a törvény szerkesztőjének, hogy nem jogtudósok, hanem az állampolgárok széles rétegei számára kodifikál. Mindezzel nem állítom, hogy a jogszabályok szerkesztése nélkülözheti a terminológiát. Tudom, hogy vannak jogi fogalmak, amelyek csak meghatározott kifejezést engednek meg. De ezekben a kifejezésekben is törekednünk kell a magyarosságra és különösen arra, hogy a jogszabályok terminológiája pontos, szabatos és minden jogszabályban azonos legyen. A jog népszerűsítésének a hatályos jogszabályok áttekinthető rendszerbe foglalása és a jogszabályok stílusának reformja segítségével történő megvalósítása által jelentékenyen nyer majd erejében a jogismerés kötelességének elve is, amely ma még pusztán egy fikción alapszik. Bizonyos azonban, hogy erről az elvről a modern állam nem mondhat le, mert az folyománya az államélet ama legfőbb követelményének, hogy az állam jogának mindenki engedelmeskedni tartozik. Mindaddig azonban, amíg a jogrendszer az avatatlanok előtt rejtve marad, a jogismerés kötelessége olyan követelés, amelyet az állampolgárok széles rétegei teljesíteni nem képesek. A jog ismeretének általánosítása mindezeken kívül a nemzeti kultúrának is integráns része. A jog ugyanis a nemzeti géniusznak éppen olyan vetülete, mint az irodalom és a művészet. És amint ez utóbbiaknak az a hivatásuk, hogy mindenkihez szóljanak és a nemzet közkincseivé legyenek, a jog is csak akkor tölti be szerepét a nemzet életében, ha leveti miszticizmusát és nemcsak az írástudók számára nyilatkozik meg, hanem a nemzet egyetemének is.