Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának felszívódása a bírói gyakorlatba

158 DR. ZOLTÁN JÓZSEF ezen igazolásnak, hanem csak az adós felhívására. Mégis, ha az igazolást az adós nem követelte meg és az értesítést minden ellenvetés nélkül, kifejezetten tudomásul vette, utólag már nem hivatkozhatik az igazolás hiányára. Ugy véljük, midőn a Kúria enyhít a Javaslat szigorán, bölcsen számol forgalmi életünk tapasztalataival. Felemlítendőnek tartjuk, hogy még a köztudatba leginkább átment jogszabályok szövegezése sem teljesen összevágó. A K. P. VI. 7658/1930. sz. a hitelező jogosítva van a teljesített fizetést, amely a peresített egész tartozás kielégítésére nem elegendő — elsősorban költségekre, azután kamatokra, mint a tartozás terhesebb részeire, csak végül tőketörlesztésre számítani. A régebbidöntések szerint a hitelezőnek ez nemcsak joga, hanem kötelessége („számítandó"). A K. P. VII. 5335,1930. sz. már az 1247. §. szövegével teljesen egyezően „kell számítani". Az 1247. §. és minden előde is kogens szabályként konstruálja ezt a tételt és ennek aláhúzásaként a szövegekben bennfoglaltatik: „Az adósnak ettől eltérő rendelkezése hatálytalan." A gyakorlatunk sem a múltban, sem újabban ezt az utóbbi szabályt nem vette át. A K. P. I. 874/1930. azt a kárt, ami abból származott, hogy a hangversenyre szóló jegyek el nem keltek, megosztotta a hangversenyrendező és az utóbbi részéről szerződtetett operaénekes között. Kifogásoltuk ezt a döntést a Jogállam 1932. szeptemberi számában, munkaviszonynak minősítése esetén fennálló gyakorlatunknak teljesen megfelelő 1559. §., illetve vállalkozási szerződésnek minősítése esetén 1592. §-ra való utalással. Egy másik hasonló ügyben — miként Beck Salamon a Polgári Jog 1932. decemberi számában olvasható' szemléjéből értesültünk - mintegy szószerint felszívódott az 1559. §-ban foglalt szabály. A hangverseny ez esetben azért maradt el, mert a hangverseny helyéül szolgáló ingatlan közterületen a tulajdonos főváros a hangverseny megtartását nem engedte meg. A K. P. IV. 7536/1930. idevonatkozó döntés szerint: „A munkavállaló nem veszti el a szerződési jogait akkor, ha a szolgálatok teljesítése oly véletlen eset következtében válik lehetetlenné, amely a munkaadó személyében vagy érdekkörében állott elő." Itt-ott utaltunk arra, de a gyakorlat tanulmányozása egyre inkább arról győz meg bennünket, hogy Javaslatunknak az okirati forma felé hajló szabályai alig szívódnak fel. Így kimondja a P. V. 2546/1930.: „Az utalványozási szerződésnek nem érvényességi kelléke a szerződés irásba foglalása." JVlegjegyezzük, hogy a Javaslat és elődei csak az irásba foglalt utalványra vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Az első javaslat indoklása is rámutat már azonban arra, hogy ezzel még nincs kimondva a szóbeli utalvány érvénytelensége. A tiltott cselekményre vonatkozó 1709. §-sal szószerint egyező-általános jogszabály: „bár csak közvetve is" kitételéből vezeti le a P. III. 5978,1930. az 1720. §-sal érdemben egyezően: „a még nem vétőképes kiskorúak által elkövetett kárért felelőssé válik az, aki a kiskorúak felett a felügyeletet elmulasztotta." Lényegében egyezik a 1717. §-sal, amennyiben ez a szakasz utal az 1737. §-ra, a P. II. 4858/1927.: „Az elmebeteg által okozott kár megtérítésére kizárólag ennek vagyona szolgál és ez is csak annyiban, amennyiben azt a károsító és a károsított személyi viszonyai és a méltányosság indokolják és amennyiben a. megtérítés által a károsító a maga és családja eltartásához szükséges eszközöktől meg nem fosztatik." Az 1737. §-sal egyezőek, azt teljesen felszívták a vétlen károkozáson alapuló felelősségre vonatkozó döntések (igy pl. P. II. 8142,1929.,. P. III. 1053/1931.). A hasznos háziállatok okozta kártételre vonatkozóiaga P. VII. 4514,1930. az 528. E. H.-ra, még mint fennállóra hivatkozik. (Az állattartó vétlen károkozás szerinti felelőssége csak az állattartó tulajdonos gondatlanságára való visszavezethetés esetén áll meg.) De hozzáfűzi ehhez mégis azt, „mégha a köztapasztalat szerinti minden óvrendszabályt meg is tett az állattartó, felel a kárért, ha a méltányosság a felek vagyoni viszonyaira való tekintettel kártérítést követel." Ez. teljesen azonos az 1739. §-sal. Ugyanide jutaP. III. 8646/1930. is, amely szerint azonban a bírói gyakorlat az 528. E. H.-on már túlment és a 84. T. H. 2. bekezdéséből vezeti le a vétlen kártételre vonatkozó általános szabályok alkalmazását. A robbanó anyagok készletben tartójának feltétlen vétlen felelősségét az: 1740. §. 2. bekezdése teljesen az 531. E. H.-nak szövegét kodifikálva szabályozza..