Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának felszívódása a bírói gyakorlatba

A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV 157 hatályos, ha az egyik fél a szerződést evégett még a meghalt fél életében mutatta be az illetékes hatóságnál vagy adott erre megbízást. A K. P. I. 7872/1927. sz. a „ kormányhatósági megerősítés nem érvényességi kellék a bírói gyakorlat értelmében. Kikötése esetében is a bekövetkezett megerősítésnél fogva a megkötés idejétől hatályos. Ez áll akkor is, ha a megerősítés az örökbefogadó halála után következik be." 216. §. szerint az örökbefogadó szerződéssel történt névátruházás esetén az igazságügyminiszter a szerződés megerősítését megtagadhatja, ha a névátruházás a^ közrend érdekével ellenkezik. A 221. §-ból következik, hogy a szerződés általában, mint minden jognyilatkozat, megtámadható, de csak mint legszemélyesebb jognyilatkozat, maga a nyilatkozattevő által. A K. P. III. 3631/1929. egy puszta névmagyarosításra vonatkozó, tehát családi-állást szabályozó jogviszony tartalmával nem bíró szerződést hatályon kivül helyezett. „A kormányhatósági megerősítés - törvényes kellékeknek csupán perenkivüli és közigazgatási uton való megvizsgálása — a szerződés fogyatékosságait nem orvosolja és nem zárja ki a szerződésnek a törvény rendes utján való megtámadását." Mindkét határozat a törvénykezési és közigazgatási szempontok igen helyes különválasztását emeli ki, szemben a Javaslattal. Mint láttuk, az egyesület létrejövetelénél a Kúria álláspontja nem volt azonos. A mezőgazdasági ingatlan haszonélvezetének a gazdasági év közben bekövetkezett megszűnte esetén a termények sorsa tekintetében bírói gyakorlatunk nem volt egységes. Találhatunk korábbi döntéseket, amelyek a haszonélvezet megszűntével az ingatlan visszabocsátásának kötelezettségét állítják fel feltétlen szabályként és a volt haszonélvező (jogutóda) javára csak a termés előállítására fordított költség megtérítését biztosítják. Más, korábbi döntések viszont a megkezdett gazdasági év végéig a volt haszonélvező (jogutóda) birtokában hagyják meg a mezőgazdasági ingatlant. Ezt a szabályt utóbb a Kúria csak az ingatlant saját kezelésben művelő haszonélvezőre alkalmazza: „A gyümölcs a talaj megművelésének munkája fejében jár." Az osztó igazságnak inkább felel meg a 474. §. 1. bekezdésében foglalt azon jogszabály, amelyet a K. P. 1. 2276/1929. - talán sikerültebb szövegezéssel - recipiál. „Az örökhagyó haszonélvezetében volt ingatlanok termésének a gazdasági év kezdetétől, a haláláig terjedő időre eső aránylagos része a haszonélvezőt illeti, tekintet nélkül arra, hogy a termés beszedése már csak a halál után következett be." A K. P. VII. 3776/1929. sz. a 668. §. 2. bekezdésében foglalt azon szabálytól eltér, amely szerint, ha kamatozó követelés a haszonélvezet tárgya, a tőkét a haszonélvező és a hitelező csak közösen vehetik fel. Az indoklás szerint ugyanis lehetséges, hogy a haszonélvezet alapítója a haszonélvezőnek csak a kamatszedést kívánta biztosítani. A fennthivatkozott határozat szerint ellenben „a haszonélvező a kamatozó követelést egymagában fel nem mondhatja, sem az adóstól be nem hajthatja ugyan, azonban mint olyan, aki a haszonélvezet tárgyának birtoklására jogosult, nincs elzárva attól, hogy a követelést az adóstól, ha ez annak kifizetését felajánlja, joghatályosan felvegye." A 611. §. szerint a telki szolgalom megalapításához a megegyezés okiratba foglalása és a telekkönyvi bejegyzés is szükséges. A telekkönyvi bejegyzést nem tekinti érvényességi kelléknek ezzel szemben a K. P. V. 844/1930., míg a K. P. V. 511,1929. érvényesnek mondja ki az osztályostársaknak az útszolgalom megalapítására vonatkozó szóbeli megállapodását okiratba foglalás és telekkönyvi bejegyzés nélkül is. Az 1224. §-sal egyezik a P. VI. 365/1927. és a P. V. 5492/1929. azon megállapítása, hogy az adósnak az engedményről történt értesítése eredhet akár az engedményezőtől, akár az engedményestől. Az utóbbi határozat már elfogadja a felhívott szakasz azon további szabályát is, hogy az engedményezőtől eredvén .az értesítés, az engedményezés (engedményesi minőség) igazolandó. Eltérés van mégis a Javaslattól. Az 1224. §. 2. bek. szerint u. i. az engedményezés igazolásának, az engedményes által történt értesítéssel egyidejűleg, az engedményezőtől kiállított engedményi okirattal kell megtörténnie. Az értesítés hatálytalan, ha azt az adós ily okirat fel nem mutatása miatt haladéktalanul visszautasítja. A K. P. V. 5492/1929. sz. az adós csak az engedményezés igazolását követelheti, tehát aiemcsak engedményi okirattal, és nem is kell az értesítéssel egyidejűleg történni