Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának felszívódása a bírói gyakorlatba

156 DR. ZOLTÁN JÓZSEF záros határidőt nem állapít meg, s a tervezetnek ideirányuló rendszerét a bírói gyakorlat még nem fogadta el. Ellenben a Kúria jogi álláspontja szerint a 32 évi elévülési időnek mint kereseti jogot elévítő ténynek jogi hatása a bírói gyakorlatban érvényre emelt jogszabályoknál fogva a személyjogi vagy családjogi viszonyból eredő igényekre nem érvényesül, ha a kereset arra irányul, hogy a jogviszonynak vagy jognak megfelelő állapot a jövőre nézve helyreállíttassék." Érdekes, hogy ez a szabály viszont szószerint egyezik az 1284. §. 2. bekezdésével. A Kúria tehát alkalmazza a Javaslatot, illetve az abban foglalt tételt, amikor a jogigény érvényesíthetőségének minél inkább való tágítását tartalmazza, ellenben az ezzel szemben ellentétes szabályt nem akceptálja. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a Javaslat egységében a 183. §-ban foglalt szabály, mint speciális szabály derogál az 1284. §. generálisabb jellegű szabályának. Most az esetek azon nagy számáról kell megemlékeznünk, amikor a Kúria bár nem hivatkozik a Javaslatra, mégis szinte szószerint idézi az ottfoglalt -• az eddigi gyakorlattal egyező — jogszabályt. Itt nem soroljuk fel és nem is példázzuk meg ezen eseteket. Az említett esetekben ugyanis nincs új jog, sőt nincs új tétel sem. A régi jog, a bírói gyakorlatban kifejlődött jog került be a Javaslatba. A Javaslat legfeljebb az egyes szabályokat tömörebben, precízebben, áttekinthetőbben tartalmazza. így egészen kézenfekvő, hogy az újabb bírói gyakorlatba már a Javaslat szövegezésében került be a régi jog. Egészen más a helyzet, ahol a Javaslat, jóllehet a bírói gyakorlat előzőleg más volt, mégis eltérően szabályoz. Az újabb döntések reagálása itt már érdekesebb. A Kúria ilyenkor vagy szembe helyezkedik az előbbi gyakorlattal és alkalmazza az új, a Javaslatban foglalt tételt vagy fenntartja az előbbi gyakorlatát és így szembe kerül a Javaslattal. így pl. a korábbi bírói gyakorlat szerint az egyesület magánjogi jogképessége független az alapszabályok kormányhatósági jóváhagyásától. 1928. októ ber 16-án a Kuiia P. IV. 9406/1923. sz. alatt eltér ettől a gyakorlattól. AJavasla49. §-át szószerint felszívja, így a jogképességhez már a köz ogi szabályok bet tartását is megköveteli. A Javaslat szerint nincs területi jog. Nincs közszerzemény tekintetéberkülönbség állampolgár és állampolgár között. Örökjogi szempontból sem tehető különbség városi polgár és volt jobbágyok leszármazói között. Az elévülés és elbirtoklás tekintetében nincs különbség az államkincstár és más jogalany között. Az újabb határozatok egész sora is állandóan hivatkozik még a jászkunstatutum szabályaira. De nem enyhített a Kúria a „maradéknak" az 565. sz. E. H.-ban foglalt értelmezésén. Bár pl. a maradék fogalmának csak ivadékra vonatkozó értelmezése a grammatikai és logikai magyarázatnak is inkább megfelelne, magánjogunkat is inkább egyszerűsítené, a méltányosság szellemének szempontjait is jobban figyelembe venné. És ami kérdésünk körébe leginkább vág: megkönnyítené az átmenetet a területi jog majdani teljes megszüntetéséhez. A honorácior fogalmának szűkítésénél a Kúriát - lehet, hogy csak imputáljuk vagy csak a tudat alatt - már e szempontok vezetik. Itt egyébként is mindig a tényleges helyzet vizsgálandó. A régi kategóriákat lerombolta az élet. A K. P. III. 5561/1930. sz. a gazdasági akadémiát végzett okleveles gazdatisztet honoráciornak tekinti ugyanide vizsgálja, hogy a vagyon szaporulatát az oklevélen alapuló alkalmazás képezte-e. Nem tekinti a K. P. III. 4445/1931. a telekkönyvvezetőt honoráciornak. Az .elbirtoklás ideje tekintetében a K. P. VI. 5149/1930. szerint ellenben a MÁV-val szemben sem hozható fel sikerrel erősebb birtoklás jogcímeként a 100 évet el nem érő birtoklás ténye. A férjtartás tekinttetében a Javaslat 117. §-nak enyhítéseivel szemben fenntartja a régi szövegű gyakorlatot a P. III. 7/1931. is. (Vagyontalan és keresetképtelen - általában az oly férjet, aki önmagát ellartani nem képes; a nő tűrhetetlen magaviselete — önhibáján kivül különélő.) Az örökbefogadás köréből kiemeljük a 207. §. szerint az örökbefogadási szerződéshez igazságügyminiszteri megerősítés szükséges. A 213. §. szerint az örökbefogadási szerződés ezen megerősítéssel lép ugyan hatályba, de a feleket már a megerősítés előtt is köti. Attól egyoldalúan elállni nem lehet. A 214. §. értelmében az örökbefogadó halála után bekövetkező megerősítés csak akkor