Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 4-6. szám - A magánjogi törvénykönyv javaslatának felszívódása a bírói gyakorlatba

A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV 155 A MAGÁNJOGI TÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATÁNAK FELSZÍVÓDÁSA A BÍRÓI GYAKORLATBA. Irta: DR. ZOLTÁN JÓZSEF ügyvéd. Az Ügyvédi Kamara 1932. évi működéséről szóló jelentésében „Magánjogi Gyakorlat" cím alatt rámutatott arra; hogy a bírói gyakorlatra hatással van az MTK. javaslata. A Jogtudományi Közlöny Magánjogi Döntvénytárában is sűrűn találunk utalást, hogy a Kúria döntése eltér-e vagy egyezik-e a Javaslattal és hogy ez az eltérés miben áll. Az évek hosszú során át a Jogállam „Bírói gyakorlatában" is megemlékeztünk erről. A döntésekben igen elvétve találunk kifejezett számszerű hivatkozást a Javaslat egyes szakaszaira, sőt magára a Javaslatra is. Semmi esetre sem találunk oly értelemben való hivatkozást, hogy a hivatkozott tétel azért jogszabály, mert a Javaslat ikszedik paragrafusa ezt kimondja. Ez jogszabálytanilag nem is lehetséges. Néhány esetben mégis történik számszerű hivatkozás vagy általában a Javaslatra hivatkozás. A K. P. II. 4411/1927. sz. a lakásból járt helyre kidobott tárgy által okozott károkozásra vonatkozólag — fennálló bírói gyakorlattal egyezően — megállapítja azt jogszabályként, ami szövegezésében is majdnem szórói-szóra, de lényegében mindenesetre egyezik az 1743. §. 1. bekezdésével. Hangsúlyozza azonban „az MTK. tervezete 1743. §. 2. bekezdése szerinti 8 napos elévülésre nem lehet hivatkozni, mert a tervezet törvénnyé még nem vált és tételes jogunknak az elévülésre vonatkozó általános szabályait a még csak szándékolt új rendelkezés le nem ronthatja." Egy másik, ugyancsak az elévülés körébe vágó K. P. IV. 6624/1930. sz. határozat szerint az elévülés nyugvására vonatkozólag „kialakult bírói gyakorlat szerint, mint az MTK. javaslat 1292. § 3. pontjában is kifejezésre jut: Az elévülés nyugszik, míg az egyességi tárgyalás vagy a követelés valóságának vagy mennyiségének megállapítása végett a szerződéssel kikötött nemperes eljárás van a felek között folyamatban." Még az 51. sz. J. D. is hivatkozik indoklásában az 1298. §-ra és elődeire is Érdemben is ennek szövege értelmében dönti el azt a kérdést, amire vonatkozólag addig eltérő volt a hitel jogi tanácsok gyakorlata: „A perbehívás félbeszakítja az elévülést." A K. P. III. 5200,1931. sz. határozat bár nem hivatkozik kifejezetten a vonatkozó szakaszra, de megállapítja: „A magyar polgári törvénykönyv tervezetének utólagos házasság által való törvényesítés megoldási módozatával szemben a m. kir. Kúria gyakorlatában állandóan, minden kételyt kizáróan érvényesülő jogszabály, hogy az utólagos házasságkötés tényének feltétlenül törvényesítő hatásával szemben szigorúan betartott kivétel, hogy a közönséges értelemben vett házasságtörésből származott gyermek az utólagos házasság által való törvényesítés kedvezményéből ki van zárva." A Javaslat indoklása szerint a Kúria gyakorlatában lefektetett szabályok kánonjogi eredetűek. Mivel-folytatja a Javaslat a korlátozás nem a nemzet jogi pszihéjéből nőtt ki, ellentétben van jogunk in favorem prolis elve felé hajló fejlődési irányával, s ezért a Kúria gyakorlatában lefektetett szabályozást a Javaslat elejtette. Miként fentebb láttuk azonban, a Kúria újabb gyakorlata nem recipiálta a Javaslat ezen jogkiterjesztő új jogszabályát, s valószínűleg nem is fog felszívódni bírói gyakorlatunkba, nona ennek jogszabálytani akadálya nincs. Az első három említett határozatban a jog érvényesíthetőségének kiterjesztése tekinthető a döntő irányelvnek. Megállapítható ugyanis, hogy mindig az igény elévülése ellen történt a döntés. Ugyanide kapcsolódik a K. P. III. 4606/1931. sz. határozat is, amely nem recipiálja a Javaslat 183. §-ban a gyermek törvényes származásának megtámadására felállított egyéves határidőt. A Kúria megállapítja: „A gyermek törvényességének megtámadására vonatkozó jog nem évül el. A jelenleg érvényben lévő anyagi magánjog a gyermek törvénytelenítése iránti kereset beadására rövid, 11*