Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - A jogszabályok rendezése

4 DR. RUHMANN EMIL. rontó szerepét. Az elavult és az u. n. tárgytalanná vált jogszabályoknak a kiválasztása tehát nagy óvatosságot és gyakran különös szakértelmet is igényel. Mártonffy Károly felel arra a kérdésre is, mit kell tenni, hogy az élő és hatályos magyar jog a legmegfelelőbb alakban és a legkönnyebben hozzáférhető módon álljon rendelkezésünkre. Elsősorban a jogszabályokra vonatkozó törvényes rendelkezések végrehajtásáért való felelősség érvényesítését kívánja^ amelyről fentebb már szóltam. Fontosnak tartja továbbá a jogszabályok kihirdetésének és közzétételének egységesítését, ami abban áll, hogy a törvények és rendeletek közzétételére vonatkozó szétszórt jogszabályok egységesen kodifikáltassanak. A jogszabályok egyszerűsítésének és egységesítésének módjaként ajánlja az u, n. inkorporálás rendszerének az alkalmazását, amely abban áll, hogy ha a törvény vagy rendelet módosításának szüksége merül föl, módosító törvény, vagy rendelet alkotásának mellőzésével az alapul szolgáló törvénynek vagy rendeletnek érvényben maradó intézkedéseit veszik föl az új törvénybe vagy rendeletbe. Ezt a javaslatot mindenesetre meg kell szívlelni; a szerző ajánlotta rendszernek előnye ugyanis mindenekelőtt az, hogy alkalmazása folytán megszűnnék az új jogszabálynak valamely korábbi jogszabályra, sőt több jogszabályra való utalása, ami az ugyanarra a tárgyra vonatkozó szabályozást is gyakran áttekinthetetlenné és zavarossá teszi. Az inkorporálás rendszere egységes képben vetíti elénk az egy tárgyra vonatkozó hatályos jogszabályokat s így fölöslegessé teszi a törvényeknek azt a gyakran előforduló, ködös kijelentését, hogy t. i. a korábbi jogszabályoknak a törvénnyel ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik. A jogszabályok rendezése szükségének a fölismerése nyilvánul meg egyébként a polgári perrendtartást életbeléptető 1912 : LIV. tc. 104. §-ának abban a rendelkezésében, amely az igazságügyminisztert arra hatalmazza föl, hogy a végrehajtási eljárásnak a különböző törvényekben szétszórt szabályait egységes szerkezetbe foglalja össze, valamint a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. tc. 145. §-ának abban a rendelkezésében is, amely a polgári peres eljárásra vonatkozó jogszabályok egységes szerkezetbe foglalására hatalmazza föl az igazságügyminisztert. Sem a végrehajtási, sem a polgári peres eljárásra vonatkozó jogszabályoknak egységes szerkezetbe foglalása nem történt meg; igaz, hogy ha az igazságügyminiszter a részére a polgári perrendtartást életbeléptető törvényben adott felhatalmazással élt volna, a végrehajtási eljárásra vonatkozó jogszabályok állandó gyarapodása szükségessé tett volna már egy újabb egységesítést. Bizonyos azonban, hogy az egységes szerkezet hiányát leginkább éppen a végrehajtási jog terén lehet érezni. A törvényhatóságok és községek szabályrendeleteinek is