Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Nyomozás és vizsgálat

MEGJEGYZÉSEK. 125 fontolt és előre ellenőrzött törvényhozás helyében fürge, mozgékony, vakmerő, semmitől vissza nem riadó rendeletalkotás sürög, nyilván olyan jeligével, hogy eh, így is jó lesz! Hát a jogszabályok számának ilyetén apasztása nem az, amire régóta vágyunk. Ha már mindenáron bő legyen a termés jogszabályokbal', akkor termelje azt a törvényhozás mezeje, amelyet mégis csak megmível a sokak eszének ekeéle és ne legyenek az új jogszabályok terméke a törvényhozás álképviseletének, a 33-as bizottságnak vagy más hasonló intézménynek, pláne nem a miniszteri büróknak, amelyek mind arra vannak hivatva, vagy arra érzik magukat hivatottaknak, hogy könnyebbé tegyék a jogszabályok alkotásának lehetőségét és — ez a legnagyobb baj ! - hogy jobban hozzáidomítsák a jogszabályokat a bürokrácia szelleméhez és elvonják a jogszabályoktól még azt a kis egészséges szelletet is, amelyet beléjük fuvallhatna a parlamenti viták légjárása. Ilyen értelemben elégedetlenek vagyunk a Franklin Társulat kitűnő törvénykiadásának ezzel az új kötetével. r-ai. Valóságos hitviták támadtak a budapesti kir. büntetőtörvényszéknek egy ítélete nyomán. Ha csak az Ítélet lett volna az, ami a hitvitát kiváltotta, akkor nem volna mit megjegyeznünk. Mert a bírói ítéletnek bírája csak.a felsőbíróság és a bírói lelkiismeret De úgy látszik a hitvitákat, legalább hevüket és szenvedélyüket, nem az ítélet okozta, hanem a hang. Vagyis a bírónak szubjektív megnyilatkozása a tárgyalás közben, véleménynyilvánítása az ítélet előtt. Fájdalmas, hogy ebben az ügyben, amelyben a hang kiváltotta a hitvitákat, a nemzeti kegyeletnek egy tárgya jutott a hevületek kereszttüzébe és igy a nemzeti kegyeletnek egy tárgyát perzselte meg a szubjektivitások lángja. Ez aligha esett volna meg, ha az ügy főtárgyalása olyan lett volna, amilyennel: velünk együtt sokan az ideális főtárgyalást elképzelik: a bíró meghallgatja a vádat és védelmet, meghallgatja a tanúkat és a szakértőket, szóval teljesíti meghallgatási kötelességét és azután visszavonul a tanakodás és tanácskozás magányába, végül újból a nyilvánosság elé lép és ítéletet hirdet ki. Nem hirdet semmit, hanem kihirdet. Ha ez a szóbanforgó esetben így lett volna, akkor hitvitákra alig került volna sor. Persze, amikor a vádlott mellett senki se áll, — se egyházi testületek, se egyháztársadalmi intézmények, se más hasonló közelismerésű csoportosulás, mely merhet és ezért mer sorompóbalépni, - amikor tehát^ a vádlott egyedül áll szemben a legnagyobb hatalommal, a bíróval, akkor nem ütközik ki a hang kockázatossága. Szerencsének véljük, hogy úgy adódott, hogy végre egy vádlott nem állt a bíró előtt gyöngesége magányosságában és így kibukkanhatott a hang következménye. Mert az a reményünk, hogy ebből az esetből tanulságot fognak meríteni a hangadók. És a bírói fölénytől és a bírói belátástól nyilván elvárható, hogy a jövőben épp azok, akik lebilincselt tehetetlenséggel és társtalanul fognak állni a bíró előtt, fogják élvezni ennek a mostani esetnek üdv< s tanulságait. * A fiatal birói kar hogyan és mely forrásokból képezi magát tovább ? A Magyar Jogászegylet, az Úgyvédi Kör, a Civiljogászok Társasága, a Reformszövetség előadóülésein vajmi ritkán látjuk a birói kar fiatalabb tagjait. A jogi