Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Jogszabályok összeütközése szerződésen kívüli kártérítési kötelmeknél

JOGSZABÁLYOK ÖSSZEÜTKÖZÉSE. 117 Nézzünk egy másik példát: Külföldön vasút vagy valamilyen veszélyes üzem kárt okoz. Tegyük fel, hogy az elkövetés helyének joga a veszélyes üzem üzemben tartójának felelősségét csak a vétkességi elv merev alkalmazásával állapítaná meg és megkívánná az üzemben tartó személy vétkességének bizonyítását. Tárgyi felelősségre vonatkozó jogszabályaink azonban ma már nem különös, hanem általános jellegű joganyagnak tekintendők; jogunk megkívánja, hogy a veszélyes üzem fenntartója vétkességére tekintet nélkül állítsa helyre a kárt, amit a vállalat okozott. Ebben az esetben a normális esetben irányadó külföldi jogot nem alkalmazná a magyar bíró: a közrendi klauzula negatív hatása nyilvánulna meg abban, hogy félretenné a jogunkkal ellentétes szellemű jogszabályt. Minthogy azonban a hazai törvény megkívánja a tárgyilag jogellenes cselekmény által okozott kár megtérítését, a magyar bíró a hazai jogot alkalmazná: közrendünk pozitív hatását is érvényesítené. 6. A szerződési és a szerződésen kívüli kártérítési felelősség megkülönböztetése a kártérítési felelősségre vonatkozó kolliziós normák alkalmazásánál mintegy előkérdésként szerepel. Magánjogi elméleti kérdés, hogy a szerződési és a szerződésen kívüli kártérítési kötelmet fogalmilag egymástól függetlennek vesszük-e, vagy pedig a kétféle kártérítési kötelmet lényegileg azonosnak tekintjük, minélfogva a szerződésszegés a tiltott cselekménynek csak egy különösebb esete lenne. Itt csak a kérdésnek nemzetközi magánjogi különállására akarok rámutatni. A mi szempontunkból a kétféle kártérítési kötelem élesen megkülönböztetendő: szerződésszegés esetén az alkalmazandó tételes nemzetközi magánjogi szabály értelmében a lex loci contractus, a teljesítési hely törvénye vagy a felek jogszabályválasztó jogánál fogva tényleg vagy hallgatólag elfogadott jog nyer alkalmazást ; evvel szemben tiltott cselekményből vagy vétlen károkozásból eredő kártérítési tényállásnál annak a helynek joga érvényesül, ahol a tiltott cselekmény vagy a kártokozó cselekmény vagy esemény megvalósult. A kapcsoló elvek a kétféle kártérítési kötelemnél különbözők.6 7. A kolliziós szabály normális érvényesülésének esetén, amikor sem minősítési kérdés, sem a közrendi klauzula nem játszik szerepet, az elkövetés helyének joga mondja meg, hogy valamely tényálláshoz egyáltalában fűződik-e kártérítési kötelem ; ez rendezi a tiltott cselekmény tényállás elemeit : a vétőképesség, vétkesség, kauzalitás és kár fogalmait. Ugyanez a jog szabja meg a tiltott cselekmény következményeit: ez írja elő a kártérítés módját, terjedelmét, az erkölcsi kár követelhetését, a kártérítésre jogosultak személyi körét, a kárenyhítési kötelezettséget, megengedi vagy eltiltja a kártérítésre való jog előzetes vagy utólagos megegyezéssel való kizárását vagy korlátozását. Ennek a jognak szociális vagy individuális szelleme adja meg a tárgyi felelősség vagy vétkességi felelősség szekunder minősítését és szabja meg a tárgyi felelősség vagy vélelmezett vétkesség esetén az exkulpáló okok sorát és súlyát: harmadik személynek más által elkövetett tiltott cselekményéért való felelősségét stb.7 (Az elévülési idő tartamát azonban a lex fori írja elő. Igaz ugyan, hogy az elévülés érvényesítése az adós egyoldalú ügylete, olyan cselekmény, ami a kötelmet megszünteti, minélfogva magának a kötelemnek sorsát eldöntő kolliziós norma uralma alá kellene esnie. De az elévülés inztézményének lényege, kvalifikációja a jog érvényesíthetésének megengedése vagy megtagadása: az elévülés következménve a szolgáltatás bírói kikényszeríthetőségének megszűnése, célja és indoka az időmúlás által megerőtlenített tényeken alapuló joghatások, főleg perek elkerülése. A jogérvényesítés fogalma szükségképp átvezet a törvénykezési jogba. Itt pedig lex fori és nem magára a kötelemre irányadó jog jelöli meg az alkalmazandó jogot. Ezért nem merülhet fel az a kérdés, hogy a német polgári törvénykönyv 852. §-a három éves, a magyar 1874: XVIII. t.-c. 9. §-ának három éves vagy a francia jog általános harminc éves elévülési ideje irányadó-e.) Ezek az elvek nem szenvednek kivételt az esetben sem, ha a kárhitelező és a káradós ugyanannak az országnak honosai, minthogy a lex delicti commissi fébre tételéhez csak a közrendi klauzula vezethetne. Mégis találkozni elszórt esetekkel, amelyekben a bíróság az elvi alaptól önkényesen eltávolodott. li V. ö. Bartin: i. m. II. k. 405. o. 7 Lewald: i. m. 267. o. — Bartin i. m. 395. o. és k. — Pillét i. m. II. k. 312. o.