Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Ven-e helye kétszáz pengőt meg nem haladó ügyvédi díj iránti perekben felebbezésnek?

112 DR. RACZ JÁNOS. polgárság a magyar bíróságok döntéseit bizalommal várja és megnyugvással fogadja. A magyar bíróságnak most még csak a gyorsaságot kell megvalósítania. A mai rohanó, száguldó időben a bírói igazságnak is a száguldó idők szárnyán kell a jogkereső közönséghez eljutnia. Az elkésett igazság különben igen sokszor a törvényhez hü lelkek reménységének gyönyörűséges halotti búcsúztatója lesz! *) VAN-E HELYE KÉTSZÁZ PENGŐT MEG NEM HALADÓ ÜGYVÉDI DÍJ IRÁNTI PEREKBEN FELEBBEZÉSNEK ?**) írta: Dr. RÁCZ JÁNOS, közp. kir. járásbírósági járásbíró. A Pp. 758. §. 6. pontja szerint nem tartoznak a községi bíróság hatáskörébe a megszabott értékhatáron —jelenleg 200 pengőn — belül maradó azok a perek, amelyeket külön törvény a községi bíróság hatásköréből kivesz vagy a kir. járásbíróság hatáskörébe utasít. A 197100/1914. sz. belügyminiszteri rendelet, melyet a belügyminiszter az igazságügyi miniszterrel együtt adott ki, a községi polgári bíráskodásra vonatkozó eljárási szabályok tárgyában, 9. §. VII. 7. pontjában úgy rendeli, hogy az ügyvédi jutalomdíj és költség iránti perek, ha azok nem a községi bíróság előtt folyt perből merültek fel, kivétetnek a községi bíróság hatásköre alól. Nézetem szerint a 197100/1914. B. M. rendelet ezen 9. §. VII. 7. pontja érvénytelen, mert a Pp. 758. §. 6. pontja szerint csak törvény vehet ki pereket a községi bírósági értékhatár megszabott keretéből; a rendeleti szabályozás pedig nem terjedhet ki hatásköri megállapításra, hacsak ilyenre törvény nem adott feljogosítást a rendeletalkotó számára. Ez pedig a jelen esetben nem forog fenn. A törvényhozó intenciója a Pp. megalkotásánál, úgyszintén a Pp. módosítására nézve létesített újabb törvényhozási intézkedéseknél bizonyára az volt, amit most fejtettem ki. Ezt abból is lehet következtetni, hogy a Pp 766. §-a kifejezetten kimondja, hogy „a belügyminiszter és igazságügyminiszter felhatahnaztatnak, hogy a jelen törvény korlátai között a községi bíráskodási eljárási szabályokat rendeleti úton megállapítsák és ezt a rendeletüket a felmerülő szükséghez képest módosíthassák vagy kiegészíthessék". A törvény indoklása pedig körülírja, hogy „a törvény csak a főbb vonalakban szabályozza a községi bíráskodást és azoknak a szabályoknak megállapítását, melyek a törvényben nem szabályozott részletekre, különösen a községi bírósági eljárásra vonatkoznak, valamint az átmeneti intézkedéseket rendeleti útra utalja ... Ez azért célszerűbb, mert az eljáró közegek jogi szakképzettségének hiányára tekintettel helyesebb, ha az eljárási szabályok megállapítása nem a törvény tömör és alapos jogi ismereteket feltételező szövegezésével, hanem ismertető, magyarázó, a közegek értelmiségéhez alkalmazkodó útmutatás alakjában történik". Ebből a törvényhelyből, pláne ha a most ismertetett indoklást is figyelembe vesszük, nem következik, hogy a községi bíráskodási eljárásról szóló rendelet hatásköri intézkedéseket is tehessen. Mert hisz a hatáskör megállapításáról *) A Kúrián oly irányú statisztika volna készítendő, hogy a keresettől az I. bírói ítéletig; az I. bírói ítélettől a Il ik bírói ítéletig és a Il-ik bírói ítélettől a Ill-ik bírói ítéletig való pertartam kitűnjék. Ez volna a tiszta helyzetkép ! **) Most kézbesítették lapunknak a kir.Kúria elnökségének értesítését, mely közli, hogy a m. kir. Kúria kispolgári ügyekben alakitolt jogegységi tanácsa május 13.-ára kitűzte a jelen cikkben felvetett elvi kérdést. (Lásd Szemle rovatunkat).