Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az orvos felelőssége

AZ ORVOS FELELŐSSÉGE. 101 Az pedig, hogy ezt a jogügyletet minek minősítjük, nagyon befolyásolja azt, hogy minő jogszabály értelmében kell az orvos ellen megindított kártérítési pert eldönteni. Hogy azonban az orvos és beteg közt létrejött jogügyletnek helyes jogi minősítése mily nagy nehézségekbe ütközik, kivehető a következőkből: A Magyar magánjogi törvénykönyv (Mt) első tervezete azt a jogügyletet hol szolgálati, hol megbízási szerződésnek minő siti. Minthogy azonban ez a tervezet 1600. §-ában szolgálati szerződésnek csak azt tekinti, a melynél fogva a munkavállaló bizonyos szolgálatok teljesítésére a háztartásban, gazdaságban stb. vállalkozik bizonyos ellenérték ellenében, szükségesnek találta az 1625. §-ában kimondani, hogy ha valaki az 1616. §-ában említett szolgálattól különböző szolgálat teljesítésére vállalkozott, a szolgálati szerződés szabályai csak akkor alkalmazandók, ha állandó alkalmazási viszony forog fenn, ellenkező esetben megbízási jogviszony forog fenn. Ide sorozza az a tervezet (1. Indokolás IV. köt. 413. oldalát) az orvossal létrejött jogügyletet. Igen ám, de ez a jogszabály sem könyíti meg a megoldást, mert, ha az orvos állandó alkalmaztatásban is van és a mellett szabad gyakorlatot is folytat, akkor ugyanarra az orvosra vonatkozólag két jogszabály t. i. hol a szolgálati, hol a megbízási jogügylet szabályait kellene alkalmazni, ami nem ideális jogállapot. Nem teremtett biztosabb jogalapot az említett tervezet után megjelent későbbi tervezet sem, sem pedig a törvényhozás elé terjesztett — de úgylátszik ad grácas calendás elhalasztott — magánjogi törvényjavaslat sem, amely lényegben ez első terv. álláspontján van, amely okból ezt közelebbről itt ismertetni feleslegesnek mutatkozik. A német polg. törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) ugyancsak szolgálati szerződést lát az orvos és a beteg közti jogviszonyban de, a 627. §-ában külön kiemeli: „Dienste höherer Art", a hová az orvosi gyakorlatot sorozzák. Németországban e szerint tehát úgy áll a mi kérdésünk, hogy a német jog szerint, akár alkalmaztatásban van az orvos, akár nem, mindig a szolgálati szerződés („Dienstvertrag") jogszabályait kell alkalmazni, ennek az az előnye, hogy nem kell kétféle minősítéssel dolgozni. A „Schiveizerisches Obligationenrecht" — egyike a legsikerültebb és legkiválóbb kodifikatióknak az újabb korban — a 328. §-ában ugyancsak szolgálati szerződést lát fenforogni, még pedig világos körülírással. (Közbevetve megjegyzem, hogy ezt a kiváló törvényt világos, mindenki által megérthető szövegezés előnyösen jellemzi.) Azt mondja ugyanis, hogy az aki a munkát vállalta (a mi esetünkben tehát az orvos) a szolgálatot gondossággal kell teljesíteni („mit Sorgfalt"); kimondja továbbá felelős azért a kárért, amelyet szándékosan vagy gondatlanul okoz;