Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az orvos felelőssége

102 DR. SCHUSTER RUDOLF. azután pedig részletesen körülírja a kifejtendő gondosság mértéket. Ez a szabályozása a kérdésnek igen okosnak és helytállónak tekinthető. Végül az osztrák általános polg. törvénykönyv ugyancsak szolgálati szerződést látott fenforogni. Ezek a szabályok azonban egy későbbi törvény által hatályon kívül lettek helyezve. Fenmaradt azonban az 1299. §-a, amely szerint az, aki bizonyos ügyek ellátására nyilvánosan ajánlkozik, az általa okozott kárt megtéríteni köteles. E §. alapján kimondta az osztrák legfelsőbb bíróság, hogy az orvos „műhiba" nélkül is felelős, ha a gyógykezelése veszélytelenségéről biztosította a beteget, vagy ha a veszélyes voltára nem figyelmeztette, de nem felelős, ha az orvosi tudomány akkori állása szerint a gyógyszer veszélyes voltát nem ismerte. A külömböző törvényhozások fent ecsetelt vázlatából látható, hogy az orvos és betege közti jogviszony helyes jogi minősítése nem egybehangzó és nem egyszerű. Az én nézetem szerint helyesen jár el a bíró akkor, ha szolgálati szerződést lát fenforogni, még pedig szolgálatot „höherer Art", és kártérítési kötelezettséget lát fenforogni akkor, ha a kár a szándékossággal vagy gondatlansággal okozati öszszefüggésben áll. A szándékosság esetét kizárom. Minél nagyobb súlyt kell azonban fektetni arra, hogy mikor forog fenn oly foka gondatlanságnak, amely kártérítés alapjául szolgálhat. Annak a megállapítása, vajon mikor mondható az, hogy az orvos kellő gondosság nélkül járt el, alkotja ily perekben a tengelyt, amely körül a kérdés helyes megoldása forog. Mielőtt azonban ezzel foglalkozom, le kell számolni az u. n. „műhiba" fogalmával. Ez a kifejezés befészkelte magát nálunk a fent id. 1876. XIV. t.-c. alapján, előfordul bírósági ítéletekben is. így van Németországban is, amint ez a kölni profeszor Haberland fent id. cikkéből is látható, anélkül, hogy a ,,mühibának„ definitióját adná. Mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik úgy alkalmazza ezt a kifejezést, mintha magától érthető lenne, hogy azzal mindenki tisztában van. Én pedig azt állítom, hogy azzal senki sincs tisztában, legalább a jogászköröket illetően. De az nem is döntő, mert akár azt értjük műhiba alatt, midőn az orvos cselekedete az orvosi tudomány és művészet szabályaival ellenkezik, akár más definitiot adunk, döntő mindig — miután a szándékosságot kizártnak veszem — csak az a fontos, vajon forog-e fenn gondatlanság? Hogy pl. Németországban a „műhibádhoz való ragaszkodás hová vezet, igazolja a Haberland által felhozott több eset: Egyik betegnél Röntgenezés után megállapítanak kétségtelenül három vesekövet; megoperálják a beteget; az operáló orvos csak két követ talál, és ezt a kettőt távolítja el. A beteg állapota nem javul, későbben ugyanaz az orvos másodszor operálja a beteget és eltávolítja a harmadik