Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 3. szám - Az orvos felelőssége

100 DR. SCHUSTER RUDOLF. beteg is könnyebben — bár minden alap nélkül — feltételez egy hibát és hozzávéve még a nyomasztó anyagi helyzetet, könnyebben határozza el magát a kártérítési keresetre. Azonban, bármi is lenne az oka az orvos ellen indított ily perek szaporodásának, számolnunk kell az adott tényekkel. Kiemelem itt mindjárt azt a felfogásomat, hogy az orvos ellen indított ily kártérítési perek elintézésénél mi jogászok nem járhatunk el elég óvatosan. Nem szabad ugyanis — és ezt nem lehet elégé hangsúlyozni, — az orvosban csak azt látni, aki nehéz, felelősségteljes hivatását csak kenyérkereset céljából gyakorolja. Eltekintve ugyanis attól, hogy az orvos mint a közegészségügynek főszerve gyakori esetekben köteles már törvénynél fogva ingyen végezni a gyógykezelést (pl. első segélynyújtás, járványok alkalmával stb.) nem szabad szem elől téveszteni, hogy az orvosi hivatás gyakorlását mennyire irányítja a humanizmus, filántrópia; hány eset van, ahol az orvos már előre tudja, hogy működéséért nem kap semmi ellenértéket és mégis vállalja a gyógykezelést. Az orvost megilleti egy különleges, exeptionálás jogállás, amely a bizalmon, önzetlenségen, magas felelősségérzeten, kötelességtudáson alapul; az ilyen hivatást gyakorló, etikailag magasan álló személyekkel szemben a bíró ne alkalmazza a kártérítés sablonos jogszabályait, hanem mielőtt ítéletet hoz, fontolja meg a fent vázolt körülményeket is. Örömmel állapíthatom meg azt, hogy bíróságaink ítéletei nem nélkülözik az orvos sajátos hivatásával járó fontos szempontok figyelembe vételét. Bíróságaink többnyire megtalálják a helyes utat, még pedig minden törvényes jogszabály nélkül. Mert nagyon feltűnő, hogy sem a törvényhozás, sem pedig a kormányok nem találták szükségesnek ezt a kérdést — amelyet inkább problémának neveznék — szabályozni. A törvényhozás ugyanis erre vonatkozólag kimerítette tevékenységét akkor, mikor több mint egy félszázaddal ezelőtt a „Közegészségügy rendezéséről" szóló 1876. évi XIV. t.-c. 47. §-ában ezt mondta ki: „a gyógymód alkalmazásában az orvos nem korlátoztathatik, működésére nézve azonban az állam ellenőrködése alatt áll és az általa elkövetett műhibákért felelős. Ez a törvényhely tulajdonképen nem mond semmit. Mi az a „műhiba" ? bár ezt mondta volna meg a törvény. Vagy azt akarja-e mondani, hogy csak „műhibákért" felelős? vagy azt, hogy minden hibáért? Az egyik ép oly hibás, mint a másik, a mint azt alább ki fogom mutatni. Ha a kérdésünket meg akarjuk oldani, vagy a helyes megoldást legalább megközelíteni, tisztában kell lenni a jogásznak azzal, hogy milyen az a jogviszony, amely az orvos és a beteg közt létrejön, mert az kétségtelen, hogy mihelyt a beteg az orvoshoz fordul gyógykezelés végett és az orvos azt vállalja, a két fél közt jogügylet létesült.