Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Gróf Apponyi Albert

SZEMLE. 91 előadások gondos kiválogatását is. Mindebből látható, hogy az űj folyóirat semmiképen sem fog a meglévő jogi szaklapoknak versenyt támasztani, sőt ellenkezőleg, azt a lehetőséget fogja nyújtani, hogy az egyes jogi szaklapokhoz beérkező és ott el nem helyezhető, nagyobb terjedelmű elméleti tanulmányokat az illető jogi szaklap enpek a folyóiratnak adja át. A választmány szerkesztőbizottságot küldött ki, melynek tagjaiul a Magyar Jogász Egylet elnöke dr. Schuster Rudolf a szabadalmi felsőbíróság ny. elnökét, dr. Mendelényi László kir. kúriai bírót és dr. Nagy Dezső Bálint ügyvédet kérte fel, utóbbit egyszersmind megbízta a szerkesztői teendők ellátásával. A Magyar Jogászegylet tagjai a folyóiratot tagilletményképen fogják kapni. A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Budapest, VIII., Vas-u. 12. Telefon: 39-2-25. A magyar nemzet nagy halottja a magyar jogászság halotlja is. Az ember, a hazafi, a jogász emlékezetének azzal hódolunk, hogy ideiktatjuk teljes szövegében azt a gyászbeszédet, melyet gróf Apponyi Albertről a Magyar Jogászegylet tiszteletbeli tagjáról a Magyar Jogászegylet igazgatóválasztmányának február 15-iki ülésén az egylet elnöke, dr. Osvald István, a m. kir. Kúria másodelnöke tartott: „A mai ülésre az Igazgató Választmányt azért hívtam egybe, hogy nagynevű és áldott emlékű tiszteletbeli tagunknak, gróf Apponyi Albertnek megdöbbentően gyászos elhunytáról megemlékezzünk. Gróf Apponyi Albertet gyászolja a fájdalomtól lesújtott családja, gyászolja az egyháza, gyászolja az egész magyar nemzet és meghajtja emléke előtt a tisztelet zászlóját az egész művelt világ, amely a tündöklő jellemerósséget, fényes tehetséget és érdemet megbecsüli. Láttuk, miként zarándokoltak sok ezren a nagy halott ravatalához. Megható volt az áramló tömeg néma gyásza, amellyel kegyeletét kifejezte. Lélekemelő volt gr. Apponyi Albert utolsó útja. Magyarország kormányzójának vezetése alatt a magyar nemzetnek minden rétegéből képviselt egyeteme kísérte fel a Várba, az ősi koronázó templom sírboltjához. A ravatalon a mindent beborító virágtengerben ott volt a mi Egyletünkkoszorúja és a gyászmenetben ott volt a mi Egyletünk küldöttsége is. Hogy ki volt gróf Apponyi Albert ? miként élt ? miként működött ? melyek az ő nevét halhatatlanná tett érdemei ? és hogy miért oly nagy és általános az elveszte miatt érzett fájdalmunk ? azt ebben a Körben mindenki tudja és érzi. Én gróf Apponyi Albert életének csak arról a részéről kívánok megemlékezni, amellyel kapcsolatban azután a Magyar Jogászegylet a nagybecsülését a legnagyobb mértékben azzal fejezte ki, hogy gróf Apponyi Albertet 1927. november hó 27. napján tiszteletbeli tagjává választotta. Emlékezzünk vissza arra az időre, amikor a világháború befejezése után az u. n. győzőállamok a békeszerződéseket diktálták. Magyarország a maga megcsonkitottságában még gazdaságilag is leromlottan, ismeretlenül, elhagyatottan állott ellenséges érzésű légkörben a reá kényszeritett szerződésekkel szemben, amelyeket a való helyzetnek tudatlanságig menő nem ismerése, rosszindulatú megtévesztés és bosszúvágy szerkesztett meg ellenünk. A békediktatura aláírásakor ebben a részben teljesen tájékozatlan, részben rosszhiszemű gyülekezetben jelent meg hazánk képviseletében gróf Apponyi Albert. Feltétlen tiszteletet kiváltó egyénisége már a megjelenésével is felkeltette a figyelmet, a jóhiszeműek felfigyeltek az ő meggyőző erejű, ékesszólású, tiltakozó szavára. Erős a meggyőződésem, hogy a békeszerződés diktálóiban a lelkiismeretüknek meg kellett mozdulnia. Ezzel azután megindult az az óriási küzdelem, amellyel nemzetünk az őt sújtott igazságtalansággal szemben a harcot felvette és ma is folytatja. SZEMLE. GRÓF APPONYI ALBERT, f