Jogállam, 1933 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Gróf Apponyi Albert
92 SZEMLE. Az életének nyolcadik évtizedében lévő gróf Apponyi Albert fáradhatatlan energiával vitte bele ebbe a harcba kivételes óriás tudását és folytatta azt egy évtizedet meghaladó ideig, mindaddig, amíg a Gondviselés azt Neki megengedte. Az ő küzdelme nyomán érlelődik számunkra a magyar igazság győzelmének gyümölcse. A Magyar Jogászegylet 1927. évi november hó 27. napján mélységes háláját fejezte ki a magyar igazság védőjének azzal, hogy tiszteletbeli tagjává megválasztotta. A küzdelem, amelyet gróf Apponyi Albert megkezdett és egy évtizednél tovább folytatott, most már - amint azt gróf Apponyi Albert mondotta reánk nézve kedvezőbb atmoszférában folyik.. A küzdelemnek egyik momentuma volt az a gyűlés, amely a szomszédos díszteremben 1931. évi január hó 18. napján tartatott meg Az egész magyar jogászvilág megjelent azon a gyűlésen, amelynek tárgya a trianoni békeszerződést a nemzetközi béke és biztonság, valamint a nemzetek együttműködése szempontjából jogászilag bíráló iratnak közlése volt. Ez a gyűlés gróf Apponyi Albertet választotta meg elnökének. Gróf Apponyi Albert megnyitó beszéde jellemzi az ő nagyságát Az elnökséget — úgy mondotta — „ezt a rendkívüli megtisztelést csak annak tulajdoníthatom, hogy a gyűlés célja gyakorlati keresztülvitelében érinti a politika mezejét és talán annak is, hogy politikai működésem minden gyakorlatiassága mellett is azt az állandó jelleget mutatta, hogy annak sarkköve mindenkor a jog kultusza volt." Az akció célja: „hogy a trianoni igazságtalanság a jog tiszteletének és etikai felfogásának jegyében orvosoltassék. Ami jogi tudás és hivatás Magyarországon létezik, egyértelmű elhatározással a jogi lelkiismeret szózatát akarja intézni a külföldi jogászvilág lelkiismeretéhez, kimutatván azt, hogy a nemzetközi jog formaságainak látszólagos megtartásával durván megsértették nemzetünkkel szemben a jog lényegét; szerződést Írattak vele alá, amelyből hiányzik az egyik fél szabad akaratnyilvánítása; formai jogot létesítettek, amely ellentétben áll a jog szükségszerű tartalmával: az igazságossággal és az organikus társadalmi és nemzeti létfeltételekkel, amiknek formába öntése pedig a tételes jog hivatása és etikai ereje. Egy nagy valótlanságról, egy nagy ellentmondásról akarja a magyar jog ászközönség lerántani a leplet, amely, ha fentartatik, lerombolja a tételes jog tekintélyét és veszélyezteti a világ békéjét. Az élet nem tür ily ellentmondásokat. Ha azok kellő időben el nem távolittatnak, a tartalom előbb-utóbb széttöri a formát, ami a nemzetek belső életében forradalmat, a nemzetközi viszonylatban háborút jelent. A nyugodt és békés fejlődést csak úgy lehet biztosítani, ha a formai jog alkotására hivatott tényezők a jog által kijelölt úton küszöbölik ki az ellentmondást és állítják helyre a forma és tartalom összhangját a jogi életben. A magyar jogászközönség erre az egyetlen járható útra akarja terelni annak a világfeszültségnek megoldását, amelynek létesítését már senki sem tagadja és amely a gyökerükben elhibázott békeszerződésekből, különösen pedig köztük a legrosszabb : a trianoni szerződésből ered. Nemzeti önvédelmünk harcában magasra emeli a jog ethikájának zászlaját és bízik annak győzelmes erejében, mert csak e zászló alatt találhatják meg az összes nemzetek létüknek, nyugalmuknak, fejlődésüknek biztonságát." A sírbolt ajtaja zárja el a nagy halott hamvait, de ott is felírhatnók, amint azt az egri várban Gárdonyi sírján olvasom : „Csak a teste !" A lelkét, lelkének tüzét, irányítását mindig élesszük ebben a hazában és nem vagyunk méltók emlékéhez, nem vagyunk méltók a magyar névre és különösen nem a magyar jogász nevére, ha az élet minden sok és súlyos baja miatt megfelejtkeznénk a nagy célról, amit gróf Apponyi Albert tűzött ki. És ha gróf Apponyi Albertnek testileg nem is lehet most már része abban, hogy megérje ezen akciójának sikerét, hiszem, hogy a lelke örvendezően és áldóan felettünk lesz, amikor a trianoni békediktatura formaságai széttörnek és az igazságunk diadalra jut." V i * Benedek Sándor, a m. kir. Közigazgatási Bíróság alelnöke elvonult a m. kir. Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának éléről. Majdnek két évtizeden át volt alelnökként irányítója, fejlesztője és őrzője e bíróság
