Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - A bírák és ügyészek testületi életének első negyedszázada

A BÍRÁK ÉS ÜGYÉSZEK. 383 minisztérium huszonötév alatti irattárának mesebeli kásahegyén, hogy lássa, mennyi nemes törekvés és buzgó energia játszotta már ott az egyesületi memorandumok alakjában a falra hányt borsó szerepét és minősült porlepett irattári töltelékké. Erre a kevésbbé lelkesítő jelenségre gondolván, az illetékes helybéliek ez időszerint is megszívlelhetik az egyesület igazgatóságának az 1908. évi rendes közgyűlés elé terjesztett jelentésében olvasható s ma is aktuális következő figyelmeztetést: „Javaslatainkat mellőzhetik, kérésünket figyelmen kívül hagyhatják az illetékes intéző és döntő körök, de ne mondhassa azokról soha még a legszigorúbb bíráló sem, hogy a valóságos viszonyokkal nem számolva, nem teljesíthetőt akarunk. Az egyesület minden megnyilatkozásáról fel kell ismerni, hogy az olyan férfiak elhatározásából fakadt, akik ismerik hazánk állami, társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyait, akik megszokták, hogy minden véleménynyilvánításukat egyedül az ügy érdeméből merített és annak legapróbb részleteibe behatoló, komoly érvekkel támogassák és akiktől a fölszinesség épen olyan távol van, mint az elfogultan egyoldalú, pusztán egyéni érdekű szempontoknak előtérbe tolása." Amilyen igaz és ellentmondást nem tűrő ez a megállapítás, éppen annyira komoly valóság az is, hogy az egyesület jól megfontolt felterjesztései, mert hiszen ez a testület mindig csakis arra való időben, megoldásra teljesen megérett kérdésekben hallatja szavát, még a mai napig sem érték el a a meghallgatásnak és megbecsülésnek azt a fokát, melyet a magyar bírói és ügyészi kar egyetemének minden ilyen higgadt, komoly megnyilatkozása irányadó helyeken teljes joggal megérdemelne. Csaknem hasonló a helyzet a jelentőség dolgában eléggé még szintén fel nem ismert ama szükségesség kérdésében is, hogy a bírói és ügyészi kar véleménye és hozzászólása az igazságügyet érintő minden törvényjavaslat megalkotásánál jóelőre igénybevétessék és meghallgattassék, természetesen a most jubiláló testülete útján. Csak újabb időben észlelhető némi javulás ezen a téren, bár eredményesség szempontjából mée mindig sok a kiváni való, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a törvényjavaslattervezetek esetről-esetre rendszerint már csak a legutolsó időkben, úgyszólván csak egy-két napos nyilvántartási idővel érkeznek le az egyesülethez véleményadás végett olyan tervezetszövegeknél is, melyeknek rendelkezései alaposabb elmélyedést és tüzetesebb megfontolást igényelnek. így aztán ez a tesséklássék intézkedés is a legtöbbször puszta formalitássá zsugorodik, mely feltétlenül magán hordja annak a bélyegét, hogy a kikért véleményben foglalt nyomós észrevételek már alig is vétetnek figyelembe, amely eljárási módot már sehogysem lehet összeegyeztetni a bírói testület tekintélyérel és szellemi súlyával. — Mindezeket azért bocsátottam elő, mert az OBÜE. kolozsvári közgyűlésének az 1908—1909. évről szóló igazgatósági